A gyermek, kit hívnak Boldizsárnak, s kinek anyja jómagam vagyok nyaralt a nagyszülőknél miközben mi a férjemmel itt a nagyfaluban menedzseltük az otthon áthelyezést. Magyarul költöztünk. Izgalommal vártam, hogy mit szól Boldi az új szobához, [...]
Nőként folyton ott lebeg körülöttünk az önmagunkkal való elégedetlenségünk, ami rengeteg gondolatként fogalmazódik meg a fejünkben, majd tettekben, amik vagy a fodrászhoz vagy az edzőterembe visznek minket. Egyetlen lépést mindig hajlamosak vagyunk kihagyni: magunkra nézve [...]
Éveken keresztül, egészen tavaly decemberig, élt bennem egy kép magamról. Nem volt túl pozitív és torz is a valósághoz képest. Ezt sokáig nem osztottam meg senkivel. A családomban a külsőnek nem adtunk nagy figyelmet, mondván [...]
A minap a munkahelyemen egyik kolléganőm dohogva jött oda hozzám panaszkodni. Azt sérelmezte, hogy a mosdó milyen lelakott állapotban van és micsoda figyelmetlenség, hogy az elhasznált papírtörlők a kuka mellett landolnak. Elkeseredett a nemtörődömségen. Néztem [...]
Tudtad, hogy a mozgásoddal mennyi mindent megmutatsz magadból? Na, nem kell megijedni. Ahogy sétálunk, jógázunk, futunk, a mozdulataink megmutatják azt, hogy milyen hatások formálták a testünket és annak mozgását. Aki kihúzott háttal közlekedik, és ugyanígy [...]
Reggel óta esett az eső nagy, ronda, kövér cseppekben. Szürke volt az égbolt, szürke volt az eső, szürke volt a levegő, szürke volt a járda, és szürke volt minden arc, amelyikbe belenézett. Utálta az esőt. Beázott a cipője. Átázott a nejlonharisnyája is, és rátapad a bőrére. A legszívesebben a fejére húzná annak, aki kitalálta ezt a ruhadarabot. Lassan de biztosan elkezdett begöndörödni a haja, hiába kelt hajnalban, hogy gondosan kivasalja. Félő, hogy hamarosan a szempillaspirál is megadja magát. Nem vízálló, mert a vízállótól viszket a szeme.
