A nem létezővel játszol és az játszik veled.

A világ kétarcú bohóca vagyok. Az egyik arc a világra mosolyog, a másik: a te mosolyod.

  kezdetben volt a szeretet: lehetőséget adott a hibára, de aki tett, megijedt és fejlődés helyett bezárta, önmagát.

  Odabent vársz. Én szavak után matatok. És nem találok többet.  

Ha indulsz, mögéd állok, ha elfáradsz, viszlek, forróságban egymásra vetünk árnyékot.

Feszül a húr míg pendül vagy pattan szakadva. Végül hangját adja.

Ír a kéz, Gondol az ész, Érez az egész.                                           - Szendrei Ági

Tevőleg mutatkozik meg az Élet belőlem                              - Szendrei Ági

Minden olyan párhuzamos, szögletes és egyenes és olyan őrülten megkomponált...