A lány odalépett hozzá, és belekezdett. Tudod, amikor utoljára találkoztunk, olyan furcsa volt minden. Kopogtam, ahogy mindig, mégsem te nyitottál ajtót. Amikor beléptem, nem láttalak. Elindultam, te épp a szobádból jöttél ki. Sosem köszöntöttük egymást a lakás ezen pontján, pedig ki tudja hányszor jártam nálatok. Fogtam a mindig jéghideg kezed, simogattam a görbe ujjaidat, amin mindig ott volt a már el- elvékonyodó jegygyűrűd. Emlékszem, a szürke ruhádban voltál, rajta egy prémes mellénnyel. Fázhattál. Hideg volt nálatok, olykor csak a kedvünkért gyújtottál be.