Annyi mindent tanítottak az iskolában. És megannyi dolgot az élet gyakorlata tanít meg. Negyvenéves fejjel - jobb később mint soha, mondják - jöttem rá annak jelentőségére, hogy mit jelent naplózva emlékezni. Történt ugyanis, hogy Boldi [...]
A pillanat ül fönt az égen, és szórja le a szirmait. Elkapod őket? - vagy elülnek a múlt virágai. Hamarosan itt van az év legszebb ünnepe, a Karácsony. Az utak az ünnep közeledtét jelző [...]
Az ember életében, főleg ha nő és meglátja ezt a két szót sok minden eszébe jut. Gondolom, sok hölgy társam most elmosolyogta magát-velem együtt- és megannyi emlékkép zúdult be a fejünkbe. Pillantások, vibráló levegő, vágyakozás, várakozás, meghatározó épület vagy park, első kézfogás, érintések, intimitás, első csók... Ez csak a felsorolás eleje, de társulhat hozzá illat, sóhaj vagy öröm és bánat vagy egyszerre mindkettő.
A lány odalépett hozzá, és belekezdett. Tudod, amikor utoljára találkoztunk, olyan furcsa volt minden. Kopogtam, ahogy mindig, mégsem te nyitottál ajtót. Amikor beléptem, nem láttalak. Elindultam, te épp a szobádból jöttél ki. Sosem köszöntöttük egymást a lakás ezen pontján, pedig ki tudja hányszor jártam nálatok. Fogtam a mindig jéghideg kezed, simogattam a görbe ujjaidat, amin mindig ott volt a már el- elvékonyodó jegygyűrűd. Emlékszem, a szürke ruhádban voltál, rajta egy prémes mellénnyel. Fázhattál. Hideg volt nálatok, olykor csak a kedvünkért gyújtottál be.
