Nőiség, vörösség, élet
A vér élet. A vér vörös. A vörös az élet. Ha nincs vörös, nincs élet… felötlött bennem egy ilyen szemlélet.
A vér élet. A vér vörös. A vörös az élet. Ha nincs vörös, nincs élet… felötlött bennem egy ilyen szemlélet.
A gyerekeknek rengeteg kérdésük van. A felnőttek pedig sokszor azt hiszik, tudják a válaszokat. Aztán van az élet, ami tartogat meglepetéseket. Még az is kiderülhet, hogy sokszor a legegyszerűbb kérdésre sem találni a választ. Hogy is van ez?
Kézfogásban visszük életünk. A múlásban lassan változott meg mindenünk. Te meghajoltál, elfogyott rólad az anyag, és remegő lábaidon utolsó éveid billegnek. Utolsó éveidben megmaradt, hogy megértő vagy türelmetlen szavakkal illetnek. Mindenki előtt Én szólítlak még [...]
Mit próbálsz ember? Álmaidba ülteted a halhatatlanságot, mikor halandóságod rejti a valóságot. És álmodsz napot a nap után, majd felébredsz halálod óráján. És te mit nem teszel? Míg élsz: nem ébredsz fel! És életed az [...]
Magától értetődő a kérdés, hogyan fog hozzá az ember egy ilyen expedícióhoz? Hogyan készül fel rá? A hőskorban, amikor még központilag szervezett expedíciókba válogatták a résztvevőket, szintfelmérésekkel indult a felkészülés. 30 kg-os hátizsákkal kellett felmászni [...]
Hirtelen nem is tudott mihez kezdeni az érzéssel, ami elöntötte a lelkét, amikor kitalálta a Játékot... valójában a kitalálta nem is megfelelő szó... mert ezt a Játékot nem lehetett kitalálni, erre csak rátalálni lehetett, felismerni egy összefüggésben és valahogy pontosan így történt. Úgy kezdődött, hogy a boltban véletlenül más kosarát tolta tovább és már szinte minden tételt beütött a pénztáros, mikor egy pillanatra megakadt a szeme a borotvahabon...
Tükröm, tükröm: mutasd magad! Elrejtették benned egy arcomat, titkollak belül én is téged, sétáljunk egyet, amíg utunk érhet.
Rengeteget utazom, autóval is vonattal is, van hogy busszal. Mindig van úticél, mindig szigorúan beosztom az időmet és pontosan tudom mikor, hova fogok érkezni, még akkor is, ha semmilyen időpontra nem igyekszem: mikor elindulok egyik városból a másikba, tudom mikor fogok megérkezni és már tervezem is a napomat, sokszor úgyis, hogy az ég világon semmi olyan dolgom nincs ami megkívánná ezt a fajta hozzáállást.
– Tökfej vagy! – mondta, úgy, ahogy más jó napot kíván. „Tökfej vagy” – mondta mindig, ha valami olyat tett, amit nem kellett volna, ha valamit nehezen értett meg, ha valamit elfelejtett. Néha elszomorodott ezen, máskor meg felhúzta magát… nem akart tökfej lenni.
Hajnalodott. A hegyek lustán borultak egymásra, a folyó álmosan kúszott közöttük. A Hold egykedvűen ásítozott, egyre laposabbakat pislogva. Már vagy egy órája ült a köntösében, nem tudott visszaaludni.