Kedves Olvasó,
jó, hogy idetaláltál. Egy kis történettel kezdenék:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer 12 nő, akik egymás mellé kerültek az évek során. Mindenki más volt, mindenki mást hordozott magában, de egy valami közös volt bennük: a szándék, hogy megnyíljanak, és ezt a sok-sok mindent megosszák.
Először beszélgetések formájában mutattak magukból, keresték a Nőt, a nő ezer arcát, majd mindez elkezdte kinőni magát, és létrejött belőle egy felület, egy virtuális tér.
Miben más ez? Majd mindenki eldönti :)
Amit mi szeretnénk az az, hogy egy olyan szemszöget mutassunk magunknak és egymásnak, melynek iránya van. Egy irány, ami a fejlődés felé mutat. Hiszen azért vagyunk itt, hogy tanuljunk, megértsük a velünk történt eseményeket és fejlődjünk általuk. Minden írás, legyen az mese vagy egy orvosi cikk, ezt a fajta szemszöget képviseli.
Nyitottnak lenni, elgondolkodni ér :)
Mottónk:
“Ne higgy el senkinek semmit, járj utána!”
A szerkesztőség
Ismerős, különös, hétköznapi, megrázó, vicces és elgondolkodtató témákat dolgozunk fel.
Jelenlegi “recept”:
– rakj össze 12 különböző nőt (eltérő szakmával és érdeklődési körrel);
– adj hozzá sokféle témát,
– és meglátod mi sül ki belőle :)
Jelenleg ez a magazin – de holnap talán valami más… Amit tudunk, hozzuk és sok szívvel tálaljuk elétek.
Az élet nagyon rövid, minden múlandó körülöttünk és a gyönyör is csak egy-egy pillanatra üti fel a fejét, akkor, ha hajlandó vagyok észrevenni, meglátni a csodát éppen abban, ami körülvesz.
Ilyenkor azt érzem, hogy minden úgy tökéletes, ahogy van, és nem is lehetnék jobb helyen, hisz az, aminek részese lehetek, a legnagyobb ajándék a Földön: az élet.
A képekkel és szösszenetekkel ezeket a villanásokat szeretném megosztani Veletek: hogy együtt tudjunk örülni a legapróbb és legegyszerűbb dolgoknak, amelyek minden pillanatban díszletei életünknek. Keressük együtt az útközben elszórt kincseket.


Világunk végtelen, és mégis előfordul velünk, hogy korlátok közé szorulunk. De számomra nincs annál üdítőbb érzés, amikor megérezhetjük saját világunk végtelenségét. Ezt az érzést legtöbbször más hozza el nekem. Bepillanthatok akár egy beszélgetés vagy egy írás által az adott személybe, annak gondolataiba és érzéseibe, és a személyen keresztül ráébredek saját magam gazdagságára. Hiszen csakis azt láthatjuk és érezhetjük meg, ami bennünk is megvan.
Remélem, írásaim elhozzák majd ezt az érzést, és segíthetek rámutatni, olykor elfeledett képességeinkre.

– Jó, jó. De mit nézel?
– Nézed a forgalomban az autóst, a motorost, a buszost, meg a gyalogost is. Meg nézed, hogyan suhannak el melletted más bringások is. Az olyan jó érzés! Hogy nem csak te vagy, hanem mások is vannak.
– Nem veszélyes?
– Lehet, hogy az, de figyelsz. És még jobban figyelsz, mindenre figyelsz. Tudod mi a jó a figyelésben?
– Na mi?
– Hogy már nem csak a lehetséges veszélyforrást észleled. Az van. Tudomásul veszed, mégis mész tovább.
Meglátod a totyogó kislányt sétáltató agárkutyát az Andrássy úton, a raktárost a sarki festékáruházban Angyalföldön, a négyféle lila színű orgonabokrot tavasszal, a Városliget zöld lombjait, a korizókat télen, a csónakázókat nyáron, az új bicikliutakat, amikért hálás vagy.
Na meg ott vannak a gondolataidat, meglátod azokat is; vallomást teszel magadnak vagy elindulsz egy tekervényen, lesz, ami lesz. Ettől leszel szabad.
– Ezek szerint biciklizni szabadság?
– Dönteni, hogy teszed, az lesz az.

Célom, hogy felhívjam a figyelmet a tudatos táplálkozásra jelentőségére, hiszen hajlamosak vagyunk megfeledkezni fontosságáról a mindennapokban.
Rehabilitációs orvosként fontosnak tartom a saját testünk figyelését és megértését. Ez egy tanulható dolog és bárki képes rá.

Lehetőség, hogy ami bennem van, azt átadhassam egy szűkebb környezetnek, amit aztán a tágabb “nagy világ”-ba visznek magukkal.
Éppen ezért felelősség is.
Mit adok magamból? Mit mutatok példaként a gyermekeimnek? Mit képviselek a jelenlétemmel?
Hogyan lehet a nőt, az anyát ebben a világban megélni?
A család kincses sziget. A kincsek bennünk vannak, “csak” meg kell találni.
Szeretet és sok sok türelem az odavezető út, ami néha rögös is lehet. Hogyan tudjuk a viharokat vagy a fényes napsütést is megélni együtt?
Kutassunk együtt a válaszokért.


Egy szándékról tudok legfeljebb beszámolni: arról, hogy mikor írok, egy közös utazásra hívlak, amiben magamat írom és magadat olvashatod egy-egy perc erejéig. Ez rövid idő, amit igyekszem meghökkentésre kihasználni, de van, hogy lépésről lépésre haladok egy szemszögváltásért. Egy új szemszög új lehetőségeket láttat.
Hiszek benne, hogy a változásnak néha csak az áll útjába, hogy nem látjuk a fától az erdőt.

Csupán kísérletezgetek én is, de szeretném, ha az írásaimon keresztül együtt kalandoznánk és fedeznénk fel a természet kincseit.

Nagyon örülök, hogy ilyenformán találkozunk, ha még épp nem is beszélgettünk.
Magamról egy kicsit: festőművész vagyok és nő. E kettő tény az, ami nagyban meghatározza, ahogyan szemlélem a körülöttem levő világot. Ebből születnek nagyrészt az írások is, amiben igyekszem megmutatni a körülöttünk fellelhető szépséget, alkotást. Egy-két apró szelete ez ennek az izgalmas ezerarcú világnak, amivel az írásokban is találkozhatsz.