Kedves Olvasó,
jó, hogy idetaláltál. Egy kis történettel kezdenék:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer 12 nő, akik egymás mellé kerültek az évek során. Mindenki más volt, mindenki mást hordozott magában, de egy valami közös volt bennük: a szándék, hogy megnyíljanak, és ezt a sok-sok mindent megosszák.
Először beszélgetések formájában mutattak magukból, keresték a Nőt, a nő ezer arcát, majd mindez elkezdte kinőni magát, és létrejött belőle egy felület, egy virtuális tér.
Miben más ez? Majd mindenki eldönti :)
Amit mi szeretnénk az az, hogy egy olyan szemszöget mutassunk magunknak és egymásnak, melynek iránya van. Egy irány, ami a fejlődés felé mutat. Hiszen azért vagyunk itt, hogy tanuljunk, megértsük a velünk történt eseményeket és fejlődjünk általuk. Minden írás, legyen az mese vagy egy orvosi cikk, ezt a fajta szemszöget képviseli.
Nyitottnak lenni, elgondolkodni ér :)
Mottónk:
“Ne higgy el senkinek semmit, járj utána!”
A szerkesztőség
Nyitott szemmel (és szívvel) járva egy sokkal izgalmasabb világ tárul fel a szemünk előtt, mint azt elsőre gondolnánk. Mint mindennek: egy tájnak, egy városnak, egy ismerősnek, és a képnek a tükörben – millió arca van; ha van szemünk hozzá, észrevehetjük, hogy miden nap más és más. Csak rajtunk múlik, hogy mikor melyiket látjuk meg!
Ismerős, különös, hétköznapi, megrázó, vicces és elgondolkodtató témákat dolgozunk fel.
Jelenlegi “recept”:
– rakj össze 12 különböző nőt (eltérő szakmával és érdeklődési körrel);
– adj hozzá sokféle témát,
– és meglátod mi sül ki belőle :)
Jelenleg ez a magazin – de holnap talán valami más… Amit tudunk, hozzuk és sok szívvel tálaljuk elétek.
Ismerős, különös, hétköznapi, megrázó, vicces és elgondolkodtató témákat dolgozunk fel.
Jelenlegi “recept”:
– rakj össze 12 különböző nőt (eltérő szakmával és érdeklődési körrel);
– adj hozzá sokféle témát,
– és meglátod mi sül ki belőle :)
Jelenleg ez a magazin – de holnap talán valami más… Amit tudunk, hozzuk és sok szívvel tálaljuk elétek.
Mottó: Nyitott szemmel járni a világban.
Az élet nagyon rövid, minden múlandó körülöttünk és a gyönyör is csak egy-egy pillanatra üti fel a fejét, akkor, ha hajlandó vagyok észrevenni, meglátni a csodát éppen abban, ami körülvesz.
Ilyenkor azt érzem, hogy minden úgy tökéletes, ahogy van, és nem is lehetnék jobb helyen, hisz az, aminek részese lehetek, a legnagyobb ajándék a Földön: az élet.
A képekkel és szösszenetekkel ezeket a villanásokat szeretném megosztani Veletek: hogy együtt tudjunk örülni a legapróbb és legegyszerűbb dolgoknak, amelyek minden pillanatban díszletei életünknek. Keressük együtt az útközben elszórt kincseket.
Az élet nagyon rövid, minden múlandó körülöttünk és a gyönyör is csak egy-egy pillanatra üti fel a fejét, akkor, ha hajlandó vagyok észrevenni, meglátni a csodát éppen abban, ami körülvesz.
Ilyenkor azt érzem, hogy minden úgy tökéletes, ahogy van, és nem is lehetnék jobb helyen, hisz az, aminek részese lehetek, a legnagyobb ajándék a Földön: az élet.
A képekkel és szösszenetekkel ezeket a villanásokat szeretném megosztani Veletek: hogy együtt tudjunk örülni a legapróbb és legegyszerűbb dolgoknak, amelyek minden pillanatban díszletei életünknek. Keressük együtt az útközben elszórt kincseket.
A világ végtelenül gazdag, sokszínű és minden pillanatban csak arra vár, hogy felfedezzük. Miért van az, hogy mégis olyan könnyen bele tudunk feledkezni a hétköznapok szürke, megszokott rutinjaiba, és amikor szétnézünk, már csak problémákat és nehézségeket látunk? Érdemes néha kicsit megállni, és szemszöget váltani: szüntelen problémamegoldás helyett az élet mélységeit keresni, a hétköznapi csodákat, amik ott vannak körülöttünk és bennünk. A világ 100 csodája közé a Taj Mahalt soroljuk, a Firenzei dómot vagy épp a Grand Canyont, de belegondolunk-e néha, hogy ami bennünk rejlik, talán még lélegzetelállítóbb, még inkább felfedezésre vár? Minden nő magában hordoz valamit, ami csak ő, amit csak ő lát, érez a világból. Megtanulhatunk egymás szemén keresztül is látni, így együtt, egymás szemszöge által gazdagodunk. Az írásaimban azt keresem, hogy mit is tanulhatunk egymástól, merthogy kivétel nélkül mindenkitől van mit.
Egy világban élünk, és egy világ él bennünk…
Világunk végtelen, és mégis előfordul velünk, hogy korlátok közé szorulunk. De számomra nincs annál üdítőbb érzés, amikor megérezhetjük saját világunk végtelenségét. Ezt az érzést legtöbbször más hozza el nekem. Bepillanthatok akár egy beszélgetés vagy egy írás által az adott személybe, annak gondolataiba és érzéseibe, és a személyen keresztül ráébredek saját magam gazdagságára. Hiszen csakis azt láthatjuk és érezhetjük meg, ami bennünk is megvan.
Remélem, írásaim elhozzák majd ezt az érzést, és segíthetek rámutatni, olykor elfeledett képességeinkre.
Világunk végtelen, és mégis előfordul velünk, hogy korlátok közé szorulunk. De számomra nincs annál üdítőbb érzés, amikor megérezhetjük saját világunk végtelenségét. Ezt az érzést legtöbbször más hozza el nekem. Bepillanthatok akár egy beszélgetés vagy egy írás által az adott személybe, annak gondolataiba és érzéseibe, és a személyen keresztül ráébredek saját magam gazdagságára. Hiszen csakis azt láthatjuk és érezhetjük meg, ami bennünk is megvan.
Remélem, írásaim elhozzák majd ezt az érzést, és segíthetek rámutatni, olykor elfeledett képességeinkre.
– A biciklin az olyan, hogy felülsz és lesz egy másik nézőpontod.
– Jó, jó. De mit nézel?
– Nézed a forgalomban az autóst, a motorost, a buszost, meg a gyalogost is. Meg nézed, hogyan suhannak el melletted más bringások is. Az olyan jó érzés! Hogy nem csak te vagy, hanem mások is vannak.
– Nem veszélyes?
– Lehet, hogy az, de figyelsz. És még jobban figyelsz, mindenre figyelsz. Tudod mi a jó a figyelésben?
– Na mi?
– Hogy már nem csak a lehetséges veszélyforrást észleled. Az van. Tudomásul veszed, mégis mész tovább.
Meglátod a totyogó kislányt sétáltató agárkutyát az Andrássy úton, a raktárost a sarki festékáruházban Angyalföldön, a négyféle lila színű orgonabokrot tavasszal, a Városliget zöld lombjait, a korizókat télen, a csónakázókat nyáron, az új bicikliutakat, amikért hálás vagy.
Na meg ott vannak a gondolataidat, meglátod azokat is; vallomást teszel magadnak vagy elindulsz egy tekervényen, lesz, ami lesz. Ettől leszel szabad.
– Ezek szerint biciklizni szabadság?
– Dönteni, hogy teszed, az lesz az.
– Jó, jó. De mit nézel?
– Nézed a forgalomban az autóst, a motorost, a buszost, meg a gyalogost is. Meg nézed, hogyan suhannak el melletted más bringások is. Az olyan jó érzés! Hogy nem csak te vagy, hanem mások is vannak.
– Nem veszélyes?
– Lehet, hogy az, de figyelsz. És még jobban figyelsz, mindenre figyelsz. Tudod mi a jó a figyelésben?
– Na mi?
– Hogy már nem csak a lehetséges veszélyforrást észleled. Az van. Tudomásul veszed, mégis mész tovább.
Meglátod a totyogó kislányt sétáltató agárkutyát az Andrássy úton, a raktárost a sarki festékáruházban Angyalföldön, a négyféle lila színű orgonabokrot tavasszal, a Városliget zöld lombjait, a korizókat télen, a csónakázókat nyáron, az új bicikliutakat, amikért hálás vagy.
Na meg ott vannak a gondolataidat, meglátod azokat is; vallomást teszel magadnak vagy elindulsz egy tekervényen, lesz, ami lesz. Ettől leszel szabad.
– Ezek szerint biciklizni szabadság?
– Dönteni, hogy teszed, az lesz az.
Testünk egy komplex rendszer, melyben a táplálkozásnak igen fontos szerepe van, hiszen kihatással van a közérzetünkre, bőrünk-, hajunk állapotára, szerveink működésére és egészségére.
Célom, hogy felhívjam a figyelmet a tudatos táplálkozásra jelentőségére, hiszen hajlamosak vagyunk megfeledkezni fontosságáról a mindennapokban.
Célom, hogy felhívjam a figyelmet a tudatos táplálkozásra jelentőségére, hiszen hajlamosak vagyunk megfeledkezni fontosságáról a mindennapokban.
A testünk a lényünk része. Sosem áll meg, mindig zajlik benne valami, ami folyamatos kihatással van a mindennapjainkra. Ha nem megváltoztatni akarjuk, hanem elkezdjük figyelni, lehetőségünk adódik megérteni a létezésünk legkézzelfoghatóbb darabját.
Rehabilitációs orvosként fontosnak tartom a saját testünk figyelését és megértését. Ez egy tanulható dolog és bárki képes rá.
Rehabilitációs orvosként fontosnak tartom a saját testünk figyelését és megértését. Ez egy tanulható dolog és bárki képes rá.
Családban élni kaland! Játék! Élet!
Lehetőség, hogy ami bennem van, azt átadhassam egy szűkebb környezetnek, amit aztán a tágabb “nagy világ”-ba visznek magukkal.
Éppen ezért felelősség is.
Mit adok magamból? Mit mutatok példaként a gyermekeimnek? Mit képviselek a jelenlétemmel?
Hogyan lehet a nőt, az anyát ebben a világban megélni?
A család kincses sziget. A kincsek bennünk vannak, “csak” meg kell találni.
Szeretet és sok sok türelem az odavezető út, ami néha rögös is lehet. Hogyan tudjuk a viharokat vagy a fényes napsütést is megélni együtt?
Kutassunk együtt a válaszokért.
Lehetőség, hogy ami bennem van, azt átadhassam egy szűkebb környezetnek, amit aztán a tágabb “nagy világ”-ba visznek magukkal.
Éppen ezért felelősség is.
Mit adok magamból? Mit mutatok példaként a gyermekeimnek? Mit képviselek a jelenlétemmel?
Hogyan lehet a nőt, az anyát ebben a világban megélni?
A család kincses sziget. A kincsek bennünk vannak, “csak” meg kell találni.
Szeretet és sok sok türelem az odavezető út, ami néha rögös is lehet. Hogyan tudjuk a viharokat vagy a fényes napsütést is megélni együtt?
Kutassunk együtt a válaszokért.
A mozgás olyan, mint sok ezernyi apró csoda a világban. Olyan, mint a fénylő csillagok az éjszakában, mint a talpunk alatti homok a tengerparton, mint a szél, ami végigsimítja a bőrünket, vagy a könnycsepp, ami az arcunkat áztatja. Egy lehetőség, ami által jobban megismerhetjük magunkat és általa a környezetünket is. A mozgás maga az élet.
A megjelenő írások mellett bemutatkozni olyan, mintha azt mondanám, tudom, ki bújik meg a sorok között. Amit írok, az sokkal többet mond rólam még a magam számára is, mint bármi, amit néhány mondatban itt összefoglalnék.
Egy szándékról tudok legfeljebb beszámolni: arról, hogy mikor írok, egy közös utazásra hívlak, amiben magamat írom és magadat olvashatod egy-egy perc erejéig. Ez rövid idő, amit igyekszem meghökkentésre kihasználni, de van, hogy lépésről lépésre haladok egy szemszögváltásért. Egy új szemszög új lehetőségeket láttat.
Hiszek benne, hogy a változásnak néha csak az áll útjába, hogy nem látjuk a fától az erdőt.
Egy szándékról tudok legfeljebb beszámolni: arról, hogy mikor írok, egy közös utazásra hívlak, amiben magamat írom és magadat olvashatod egy-egy perc erejéig. Ez rövid idő, amit igyekszem meghökkentésre kihasználni, de van, hogy lépésről lépésre haladok egy szemszögváltásért. Egy új szemszög új lehetőségeket láttat.
Hiszek benne, hogy a változásnak néha csak az áll útjába, hogy nem látjuk a fától az erdőt.
Az ember a természet része, csak manapság ezt szeretjük elfelejteni. A természetet járva arra lettem figyelmes, hogy minden, amit az emberhez társítunk, fellelhető a természetben is. Így arról is sokat elárul, hogy mi, nők, kik vagyunk, mire vagyunk képesek.
Csupán kísérletezgetek én is, de szeretném, ha az írásaimon keresztül együtt kalandoznánk és fedeznénk fel a természet kincseit.
Csupán kísérletezgetek én is, de szeretném, ha az írásaimon keresztül együtt kalandoznánk és fedeznénk fel a természet kincseit.
Üdvözlet Kedves Olvasó!
Nagyon örülök, hogy ilyenformán találkozunk, ha még épp nem is beszélgettünk.
Magamról egy kicsit: festőművész vagyok és nő. E kettő tény az, ami nagyban meghatározza, ahogyan szemlélem a körülöttem levő világot. Ebből születnek nagyrészt az írások is, amiben igyekszem megmutatni a körülöttünk fellelhető szépséget, alkotást. Egy-két apró szelete ez ennek az izgalmas ezerarcú világnak, amivel az írásokban is találkozhatsz.
Nagyon örülök, hogy ilyenformán találkozunk, ha még épp nem is beszélgettünk.
Magamról egy kicsit: festőművész vagyok és nő. E kettő tény az, ami nagyban meghatározza, ahogyan szemlélem a körülöttem levő világot. Ebből születnek nagyrészt az írások is, amiben igyekszem megmutatni a körülöttünk fellelhető szépséget, alkotást. Egy-két apró szelete ez ennek az izgalmas ezerarcú világnak, amivel az írásokban is találkozhatsz.