Kép: Tompos Kátya Facebook oldaláról

… Imádnivaló. A Nő és amit csinál. Kíváncsi voltam rá és lám megfogott. Íme a momentumok:

Van a francia utcazene, az kell, az kihagyhatatlan tapasztalás. Majd utána belelépünk a szerelmes orosz hangulatba – mégpedig úgy, hogy hirtelen széppé válik a fülnek ez a máskor kemény hangzású idegennyelv.

Vannak művészek, akik elég bátrak ahhoz, hogy jóbarátokká tegyenek egyazon színpadon két nagy művészt a múlt és még múltabb századból: így lettünk mi a hallgatóság tanúi Kosztolányi és Jimi Hendrix találkozásának. Érdemes bátornak lenni!

A művésznő, ahogy maga fogalmazott erősen függ a Holdtól; az már javában fennjár az égen, mikor a dalai az előadások után megszületnek. Ennél a pontnál úgy érzem már közelebbről ismerkedünk, beavat költői életébe.

Hrutka Robi zenésztárs is, barát is. Fogja magát és születésnapi ajándékként felhúroztat egy gitárt, megmutat néhány akkordot és megszületik két nap múlva a dal, Kátya Bolond dala, az önálló első. Lám ilyen egy igaz ajándék: amivel lehetőséget teremtünk a másiknak.

Nem akartam hinni a fülemnek, hogy létezik ilyen hang: a kutya bluesban mesterien vonyít. Aztán ültő helyében a székén táncra perdíti a közönséget: kicsit csípős dalában velünk tapsol-csettint, együtt játszunk.

Amikor hajába felhők ragadnak, látom gyerek is ő, tud képzelet szárnyán szállni, magát rózsaszín gondolatokkal meghintáztatni, szavaival dalainak mély tartalmat adni.

Koncerten jártam, emberi művészre találtam.