Mellém ült.
Ázott esernyőmet elvettem, hogy Őt ne vizezzem.
Magamat az ülésen elrendeztem, elfér-e megkérdeztem.
Csendben utaztunk át három megállóhelyen.
-Viszontlátásra! – köszönt el a negyediken.
-Viszontlátásra! – fordítottam utána fejem.
Ezután egy kérdés zakatolt: ember embernek hogyan lett idegen?