Annyi mindent tanítottak az iskolában. És megannyi dolgot az élet gyakorlata tanít meg. Negyvenéves fejjel – jobb később mint soha, mondják – jöttem rá annak jelentőségére, hogy mit jelent naplózva emlékezni.

Történt ugyanis, hogy Boldi nagy lelkesen hazajött múlt pénteken egy feladattal: babot kell ültetni és április 7-re iskolába vinni. Nosza rajta, mondom, ez izgi. Épp jómagam is benne vagyok egy kísérletben, mangó palántát nevelgetek magjáról. Tapasztalataimat máris tovább tudom adni.
Miután meglettek a paszulyszemek, vasárnap gondosan, ahogy azt néhány hete a mangóval is tettem egyedül, most együtt nedves törlőkendőbe ágyaztuk és védett meleg helyre raktuk őket üvegtál bölcsőben.
Izgatottan néztem a fejleményeket tegnap, majd ma, reggel és este. Előkeveredett Boldi is a nagy játék közepette és beszélgetésbe elegyedtünk.
– Nézted a babokat? – kérdezem érdeklődve, vajon belőle a mai látvány mit váltott ki.
Rávágja nagy rutinnal, némileg unottan, fel sem  nézve a repülőgép építményből, amin éppen molyolt, hogy persze. Ez a hozzáállás gyanút keltett.
– Na és mit láttál? – ugrasztom ki a nyuszit a bokorból.
Kerekedett szemekkel  néz rám és mondja, hogy hát a babot. Nem kínzom tovább. Én már tudtam, hogy megjelentek az első kis csírák, mert a gondosan elhelyezett takarót fel-felemelgetem időnként. Megmutattam neki. Ezen bezsongott és megeredt a nyelve.
– A tanító néni azt mondta, hogy írjuk fel azt, hogy mikor locsoljuk őket.
– És mit szólnál, ha igazi növekedési naplót vezetnénk? – lelkendeztem, de a kis drágám nem értette miről beszélek. – Na figyelj elmondom mi volt eddig, te meg írd le és majd folytasd! Vasárnap megvettük a magokat. Aztán konyhai papírtörlőre helyeztük, betakartuk és vízzel belocsoltuk. Hétfőn mikor újra megnéztük kiszáradt a babok paplanja, újra megöntöztük. Ma kedd van…
Szavamba vágva, nem hagyva, hogy folytassam már mondta is: – A bab héja beszívta a nedvességet és fehér izé jött ki belőle.
– Az a csíra. Fejlődésnek indult a növény.
– Vajon mi lesz belőle, mire beviszem az iskolába? – a gyerek érdeklődése megindult.
Az érdeklődést megragadva a naplóírási javaslatom értelmének magyarázatába fogtam. Ahogy beszéltem neki arról, hogy ha leírja a tapasztalásait később vissza tudja azokat keresni és összevetni az újabb tapasztalásokkal, rájöttem, hogy ez milyen hasznos a tanulásban. Meg úgy egyáltalán az életben. Amikor kiskamasz voltam nem is sejtettem, hogy a titkos naplóírásom még mi mindenre jó lesz nekem, ha nagy leszek.
Mondhatjuk, hogy nagy lettem, legalábbis felnőtt. És most értettem meg, a fiam ezen banális iskolai feladatán keresztül, hogy egy-egy eseményt átgondolni, netán dokumentálni milyen hasznos. A tudatosítás által láthatóvá válhatnak az eddig homályban fekvő összefüggések.