Tudtál egykor szavaiddal csókolni,
Ajkaiddal a nyakamon suttogni.
Tudtál egykor édes mézzel kenegetni,
Hiúságom bókjaiddal fecskendezni.
Tudtál egykor izzó szemmel vetkőztetni,
Sóhajoddal fázó testem öltöztetni.
Tudtál velem eggyé válni,
Bennem magad megtalálni.
Fekete – fehér lett a világ,
Levedlett a sokszínű kabát.
Odalettek a kérdések és válaszok,
Önzőek az éjszakák és nappalok.
– Szendrei Ági