Tudtál egykor szavaiddal csókolni,
Ajkaiddal a nyakamon suttogni.

Tudtál egykor édes mézzel kenegetni,
Hiúságom bókjaiddal fecskendezni.

Tudtál egykor izzó szemmel vetkőztetni,
Sóhajoddal fázó testem öltöztetni.

Tudtál velem eggyé válni,
Bennem magad megtalálni.

Fekete – fehér lett a világ,
Levedlett a sokszínű kabát.

Odalettek a kérdések és válaszok,
Önzőek az éjszakák és nappalok.

                                              – Szendrei Ági