Reggeli hűs szélben
álmos szemeimből könny pereg,
így hajtom magam alatt a kereket.

Körülnézek, látom, hogy
utamon gördülnek még további kerekek,
sietnek valamerre felnőttek, gyerekek.

Nyolc felé jár az óra
utolsó kanyart épp beveszem,
itt egy férfi dolgozik mellettem.

Szép jó napot!
– mondja egyik reggel,
biccentek mosolygós örömmel.

Jó napot kívánok!
– mondom én is másik reggel,
visszaköszön szeretettel.

Így vagyunk egymásnak
hónapok óta ismerősei,
bár e szál ismeretlennel teli.

Megy az élet napról nap
ki-ki teszi a dolgát a nap alatt,
de észrevenni a másikat egy pillanat.

                                                                – Szendrei Ági