Apró kezek voltak, amik szedték a füvet.
Két barna szempár, ami az égre meredt.
Sötét haján aranylóan átsütött a fény,
a bogár szemében pedig eltűntem én.

Két kicsi szív volt lenn a kertben,
és egy-egy álom a két kicsi szívben.
Mindketten ugyanazt a fűcsomót néztük,
és egymásért akkor ugyanúgy letéptük.

Két kicsi kéz szedte a füvet,
két kicsi szempár, ami az égre meredt,
két kis álom volt, amit a föld elültetett,
de az álomból egy a földbe veszett.