Az a nap az ünneplésről szólt. Meleg gratulációk, kézfogások kíséretében átvette a négy, fehér csíkkal díszített vállapokat és koccintott az ünneplőkkel. Ismerkedett azzal az új szóval, melyet eddig csak titokban mert magának is kimondani: „Kapitány”. Azon a napon nemcsak egy új kapitány született meg, hanem valósággá vált egy álom. Az a szó most mégis idegenül hangzott és percek teltek el mire rájött, hogy ez a szó neki szól. Mától ez a megnevezés, ez a nyolc betű őt jelöli. Fáradtan mosolyogva körbenézett, de nem találta meg akit keresett.
Egy kisfiút keresett a mosolygós arcok között. Azt a kisfiút hiányolta azon a napon, aki az iskola után rohant a füzetével a titkos helyre, hogy az apukájával kitalált közös játékot játsszák. Elbújva a kíváncsi szemek elől együtt fürkészték az eget és vártak nap-nap után, óráról-órára, hogy felbukkanjanak a felhők közül a repülők. A várakozás izgalmában azon a nyelven beszéltek egymással, ami a játékukat életre keltette. Csak ők ketten tudták azt, hogy mit írnak a kisfüzetbe, mit jelölnek a gyermeki kézzel írt betűk, számsorok és időpontok. A közös játékban a kisfiú figyelte az apja minden mozdulatát, kérdésekkel bombázta és alig várta azt a pillanatot, amikor az apja lediktálta a típusszámot, az érkezések percre pontos idejét. Fontos volt számukra minden aprónak tűnő mozzanat, nem kerülte el szakértő figyelmüket a felszállás milyensége, a landolás kecsessége és a repülő dőlésszöge sem. Minden közösen gyűjtött és elemzett adatból kezdett kibontakozni előttük a gépet irányítok személye és azok hozzáértése. A kisfüzet az évek alatt lassan kezdett megtelni apa és a fia közös játékával, emlékeztetve őket az együtt töltött időre. Összekötötte őket akkor is, mikor egymástól távol voltak.
A játékuk a füzet lapjairól átkerült a kisfiú mindennapjaiba, meghatározója lett az életének. Elindította egy hosszú úton, melynek pillanatában mindentől függetlenül játszotta tovább a közös játékot. Tanult az egymástól távol töltött időben és kereste azt, hogy hogyan tudja tovább vinni, alkotni a valóságban a játékukat. A kisfüzet bejegyzéseit lassan kezdték felváltani a matematikai képletek, a navigációs mérések, a röppályaelemzések. A kisfiú élete a repülésről kezdett szólni szinte teljesen, minden szabad percében olvasott és szenvedélyesen tovább gyűjtötte a játékukban fontossá vált adatokat. A kisfüzet szabad lapjai az évek alatt lassan megteltek, az utolsó lapján már egyenes, nyomatott betűkből álló betűsorként a HA-LXW bejegyzés szerepelt. Az utolsó rögzített adatok szerint a HA-LXW jelöléssel ellátott repülőgép kigurult fényesen, gyöngyház színben ragyogva és a napfény először csillanhatott meg a hatalmas szárnyakon. A mérnökök 250 ember részére tervezték a legújabb repülőt, ennyi ember élhette át egyszerre a fedélzetén utazva a repülés csodáját. A kisfüzet írója volt az első, aki érezhette az új repülőgép illatát, ő kérhetett először engedélyt a felszállásra és ő léphetett először a pilóta fülkébe.
A füzet oldalai itt véget értek, de a Játék új életre kelt. Az egykori kisfiú az új repülőgép első útján értette meg, hogy ő felel innentől kezdve mindenért: a repülésért, a repülőgép épségéért és a rajta utazók biztonságáért. A felszállási engedély megadásával, az első megtett úttal és a repülőgép landolásával a kisfiú is megérkezett a felnőttek világába. A Játék folytatatása és a HA-LXW első útja összefonódott.

A jelen pillanat örömében, a múlt emlékeinek sokaságában látta meg azt az utat, amit eddig megtett és ekkor megértette, hogy mi is hiányzott a tökéletesnek hitt percekből. Emlékei és a kisfüzet lapjai fotóalbumként kapcsolódtak össze és ekkor látta meg, hogy felnőttként az új lapokból álló, újabb és újabb fejezeteket a repüléssel írja tovább. Minden olyan repülőgépen töltött napon, amikor emberekkel teli gépekkel száll fel, landol, navigál, eligazít, és mindenki épségben száll ki a gépből, egy újabb fejezetet nyit meg a Játékban. Felnőttként a múltját és a jelenét összekötő titkos Játék lényegét pedig azon a nyelven tudja folytatni és alkotni, amivel az apjával életre keltették évekkel ezelőtt közös játékot.
Az ünneplés lassan ért véget. Az újonnan kinevezett kapitány belépett a pilótafülkébe, felszállási engedélyt kért a HA-LXW gép következő útjára és újabb 250 utasa számára. Az engedélyt megadták, majd a gép kecsesen megkezdte útját a repülés csodájába.
A Játék újabb sorai a felhők felett több, mint 300 km/ h sebességgel kezdtek tovább íródni légies és lágy vonalakkal…

Kincses Adrienn

By |2019-01-07T14:05:35+00:00december 14th, 2018|Kultúra|