Mi is a zene? Miért van szükségünk zenehallgatásra? Mi az, amit igazán kapni szeretnénk egy bizonyos zenétől? Ezek azok a kérdések, amik felett az ember szeret átsuhanni, hiszen sokszor abban a hitben ringatjuk magunkat, hogy a zene nem több, mint a szórakoztatásunkra alkalmas eszköz. 

A hétköznapok bonyolult, zsúfolt, rohanós világából szeretünk elmenekülni egy letisztult, leegyszerűsített, sokszor érzelmektől mentes világba. Ezt nem is olyan nehéz elérnünk a mai slágerzenéken keresztül. De vajon ez a zenének a tényleges értelme?
Mi az, amit esetleg félünk érezni, messzire taszítunk magunktól? Hiszen a zenének a valódi lényege valahol nem csak annyi, hogy a szépség élményét nyújtsa. Vajon mi az oka annak, hogy a különböző korok és társadalmak fejlődésével, változásaival a zenehallgatási igény is változik? Miért kerül manapság háttérbe a komolyzene? A mai kor emberének tényleg nincs igénye többre, minthogy egy dallamos sláger mosolyt csaljon az arcára, vagy csak ez az, amit a környezetünk belénk táplál? Néha ijesztő belegondolni, hogy korunk zenéje tulajdonképpen a társadalmunk minőségét vetíti elénk.
De miért is teszem föl ezeket a kérdéseket? A legfőbb célom az lenne, hogy meglássuk, mennyi mindent is tud adni az igényes zene. Sokszor nem is gondolnánk, mennyi minden kavarog a fejünkben, milyen erős, talán számunkra még idegen érzelmeket hozhatunk felszínre egy-egy zene által.
A zene tükör. Talán ezért félünk összetettebb, nem alapvetően a „szépség” fogalmának megfelelő zenéket hallgatni. Nem arról van szó, hogy a világ elérzéketlenedése miatt már kihaltak bennünk bizonyos érzelmek, hanem sokkal inkább arról, hogy a jelenlegi világ azt sugallja felénk, hogy csak a boldogságra, tökéletességre van szükségünk, minden más érzés rossz, elfojtásra ítélendő.
Ha mélyebben magunkba nézünk, tényleg erre van szükségünk? Eddig bevált ez a módszer? Engedjük, hogy a zene rádöbbenthessen minket a bennünk zajló érzelmekre, folyamatokra. Ha magunkat sem értjük meg, lehetetlen megérteni a körülöttünk lévőket. Pedig tulajdonképpen nem ez az, amire a legjobban törekszünk az életben?

Oláh Nóra

Oláh Nóra, a Szent István Király Zeneművészeti Szkg és AMI tanulója. Zenész családban nőtt fel, 14 éve hegedül, továbbá zongorázik és énekel. Célja, hogy hegedűművész-tanár legyen annak érdekében, hogy a tudást és tapasztalatot, melyet kivételes tanárai által szerzett az évek során, idővel továbbadhassa majd egy jobb zenei világkép kialakulása érdekében.

 

 

By |2018-10-30T13:05:43+00:00október 30th, 2018|Kultúra|