A munka szóról manapság mindenkinek a munkahely jut eszébe, arról meg sokaknak a “kötelező rossz”, még akkor is, ha egyébként sikeresnek mondhatóak a “munkájukban”, vagyis a szakmájukban úgymond eredményesek és mondjuk tipikusan le sem tudják tenni a telefont és a laptopot hétvégére. Csakhogy most valami egészen másfajta munkára gondoltunk, egy egészen másik dimenzióba invitáljuk az Olvasót. Ez a bennünk zajló, vagy inkább önmagunk felé mutató munka világa.

Miféle világ ez? Belső világunk. Csakhogy nem egy elzárt világ a bensőnk, az szoros összeköttetésben van a környezetünkkel. A külvilág hat ránk és mi is hatunk a környezetünkre. A munka abban rejlik, hogy ez az összeköttetés hogyan valósul meg. A múlt hónap témája az irány volt. Na most, ha már valamerre megindultunk, mondjuk egy általunk kigondolt irányba, előbb-utóbb találkozni fogunk valamivel. Történni fog egy esemény, amit kiragadunk a környezetünkben zajló több trillió-csillió-milliárd apró pillanatból. Mert rengeteg minden történik minden pillanatban, mégis, hazaérve mindenkinek pontosan megvan, hogy mi az amit elmesél a párjának, a családjának, vagy adott esetben a macskának, vagy a naplójának.

Vajon mi alapján választjuk ki ezeket az eseményeket?

Mi alapján ítéljük őket elmesélésre alkalmasnak? – végső soron a hallgatóság személyétől függetlenül. Mert persze szűrjük, és alakítjuk, attól függően, hogy kinek mondjuk, de a nap folyamán, amikor egy esemény rögzül a memóriánkban, még nem tudjuk, hogy este pontosan kinek fogunk mesélni. Lehet hogy az egyik, de az is lehet hogy a másik családtagnak. Mégis, mire a sztori megfogalmazódik a fejünkben, már rögzült egy pillanat az eseményekből, pedig a “pillanatok” óriási tömegekben zúdulnak felénk akkor is, ha nem érzékeljük eseménydúsnak a napunkat. Mert hát például egy légy ilyenkor is koppan az ablakon, vagy húsz utcányira motorfűrészelnek, aminek halványan hallható a zaja. Nincs olyan, hogy semmi sem történik, és mégis, kiemelünk egy-egy emlékezetes pontot a napból.

Valaki vagy valami, egy rejtélyes mechanizmus dolgozik a fejünkben és kiemel eseményeket – és dolgozik velük a “háttérben”.

Mi a Szerkesztőséggel erről a fajta munkáról szeretnénk most beszélni, kedves Olvasó. Ebben a hónapban azt vizsgáljuk, hogy hogyan dolgozunk a minket ért hatásokkal. Mihez kezdünk velünk.

Te mihez kezdesz az életeddel? Dolgozol rajta?     

By |2018-10-30T13:08:44+00:00október 15th, 2018|Hónap témája|