Sétálunk, sétálunk… Ezredéves álmok mentén meg-megállunk…

Micsoda napsütés volt és micsoda izgalommal jöttünk három irányból a sétára! Egyikőnk Szegedről indult, másikunk a főváros egyik feléből, a harmadik kinn a padon… ja ez nem az a nóta, szóval a harmadik a főváros másik feléből igyekezett. Találkozásunk örömét rögvest a kellékeinknek szentelt figyelemre helyeztük: csodáltuk a kiadványunkat, amit végre kézbe foghattunk és a táblát, amit erre a programra külön gyártattunk.

Nóri, aki vidékről fuvarozta fel magát csillogó szemmel mesélte, hogy már a villamoson leszólították – ti. a tábla, amit magával hozott leleplezte Őt, az egyik szervezőt.

Kicsit ráncba szedtük magunkat a kávézóban, ami a szervezői randipont volt és irányt vettünk a találkozási helyszín felé. A résztvevők egytől-egyig pontosan érkeztek. Mindenki megkapta az audio szettjét – amire, így utólag is megerősítést nyert, nagy szükség volt. Hiszen a mostani XXI. századi forgalomban nehéz lett volna felülkiabálni a város zaját. Bár nyüzsgés az Ambrózy korabeli körúton is volt bőségesen, erről később esett is szó.

Rövid köszöntőnk után belevetettük magunkat a könyv izgalmaiba, rögtön két idősíkban. És így ment ez végig a túrán. Hol a Millenniumi év eseményei és Emma kalandjai, hol a századforduló évei és Mili léptei bukkantak elő, egyszer a könyv lapjairól, másszor pedig a kutatásinkból.

Az érdekességek, tények és anekdoták egymást váltották, így hömpölyögtünk a Körúttól az Oktogon irányába, az Andrássy úton át a Műcsarnok felé, végül Ősbuda Vára Pavilonja elé. Közben csak meséltünk, meséltünk az érdeklődő füleknek. Hogy miről? Az igazat megvallva sorolnánk mindent, de körültekintőek vagyunk és figyelünk a következő sétára igyekvőkre. Nem szpojlerezünk, csak hangulatot keltünk.

Ezen a sétán kiderült, hogy a Millennium korabeli Körút miben különbözött a maitól, hogyan nézhetett ki az utcakép, mit szabadott és mit nem szabadott csinálni az újonnan épített úton és házaknál. Felvillan a kép, hogy mit láthatott anno Mili és Emma az Andrássy sugárúton. De hogyan is alakult ki ez a Sugárút és a rajta lévő épületekben milyen különbözőségeket lehet felfedni?

Ahogy lábunk alatt koptattuk a járdát, arról is szó esett, hogy a burkolatokat az időben mi határozta meg. Séta közben billeg a csípő, leng a szoknya jobbra-balra, mit kellett a hölgyeknek elhagyni orvosi javallatra? A divatot akkor meghatározta a pipere is, használta ezt nemcsak a nő, de a magára valamit is adó marcona férfi had is.

Bár az út vége közeledett a szavak mégsem apadtak és lépteink a Liget fái közé kanyarodtak. Mi magunk is elmerengtünk, hová lett a sok ünnepi pavilon 1896-ból? Képekkel idézzük őket a Fortepantól.

Vajdahunyad vára az egyetlen mi ezek közül ott maradt, úticélunk végén egy gőzölgő ital mellett csodáltuk kedvenc könyvünk sorai közt felbukkanó Ezredéves álmokat.

A sorozat többi kötete is lelkesít, úgy döntöttük, folytatjuk. Tavasszal az Ambrózy sétát Budára is átvisszük!

By |2018-10-18T17:16:56+00:00október 18th, 2018|Kultúra|