A hajnal kelő fénye száll a szürke kőre.
Zöldike zengi dalát az üdvözítő télbe.
Kéri a reggeli óra még szunnyadó lelkét
álmodja valóra az éledők lélegzetét.

Jégvirágos ablakokat lehelt az éjszaka őre,
Olvadni kezd a felélesztett hőre,
az üvegek csipkéje lassan foszlani kezd,
a szunnyadók képzelete valósággá lesz.

Hűvös a reggel,
a zöldike énekel.

By |2018-09-23T17:44:15+00:00szeptember 20th, 2018|Kultúra|