Minden anyuka életében eljön az a pillanat amikor a gyermeke az óvoda védő, gondoskodó életéből a kisiskolás lét felé indul el. Mindenkinek most a szeptember elseje jut eszébe, ugye?
Mert már átélte ezt mint anya, vagy mert lehet emlékszik az első iskolás napra… izgalmas képek ugranak be? Azt végig követni hogyan is alakul, történik a váltás -az óvodától az iskoláig- úgy gondolom érdemes tudatosítani. Mérföldkő ez minden ember életében. Velük együtt mi is felidézhetünk az életünkből pillanatokat.

A gyermeki fejlődésnek ez a periódusa nagy változásokkal teli. Ha megértjük mi is zajlik ilyenkor a kicsi emberben, könnyebben vesszük az akadályokat szülőként, azt tapasztalom. Ezért kedves olvasó, téged is bátorítanálak hogy írd le vagy beszélgess ezekről a változásokról, ha van ilyen korú gyermeked. Picit állj meg és vedd végig az utóbbi időszakot. (Ha van amit megosztanál, ne tartsd magadban! Írd meg bátran!)

Visszalépnék egy kicsit.
Az óvoda utolsó éve arról szól, hogy kacsingatunk az iskola felé. A nagy óvodás tudja hogy ő ballag az idén és búcsúzik az óvodától, iskolába készül. Itt már sejthet egy irány váltást a gyermek. Miben is nyilvánul ez meg?
Önállósodás, szociális kapcsolatok fontossága, kreatív rajz és egyéb kis kezeket finomító mozdulatokban (kézműveskedés) való elmélyülés.
Itt már valójában az iskola iránya mutatkozik meg. A mozdulatok az írást készítik elő.
Az önálló öltözködés, a környezetük rendbe rakása, kis saját dolgaik rendezése is hangsúlyt kap, hiszen az iskolában már nem lesz anya és óvónéni aki figyel ezekre. Az iskola előszobája az utolsó ovis év.

Szülőként azt gondolom akkor tudjuk ebben támogatni ha hagyjuk kibontakozni. Figyelni őt és hagyni hogy csinálja, hibázzon, tegye újra és újra…Türelemét gyakorolni nekünk, tanulni nekik kell.

Az utolsó ovis nyár izgalmakkal teli. Megnyúló végtagok, mozgó vagy kieső tejfogacskák ,mutatják hogy elballagott a megszokott kis közegből és elindul valami új izgalmas út felé. Amit még csak elképzel, kérdésekkel információt gyűjt.
“Anya,ott is lesznek barátaim?”
“Mikor fogok majd írni olvasni?”
“Annyira várom már hogy iskolás legyek, hány napot alszunk még addig?”
“Milyen lesz a tanárnéni?”
Ilyen és ehhez hasonló kérdések garmadát szórja naponta, akár már felkelés után vagy rajzolgatás közben is…
Az iskolás holmik kiválasztása is növeli az izgalmakat.
A nyár utolsó napjaiban már aludni is alig tud az izgalomtól és a várakozástól.

A nyáron megéltük hogy ez az állapot érdekes dolgokat szült benne.

Volt hogy csak mellettünk(anya-apa)tudott létezni és a kisbabás énje bújt elő. Máskor meg az önálló céltudatos kislány – aki tudja mit akar és “hagyd anya, majd én egyedül megcsinálom” – szinte már iskolás nagylányos viselkedést mutatott. Ugrált a kicsi lány és az iskolaérett nagylány között. Kisnagylány furcsa kettőssége jellemezte.

Támogatni és mellette állni érdekes, szórakoztató és egyben embert próbáló része volt ez a nyári szünidőben.
Az érdeklődése is kinyílt, mindenre rákérdez. A miérteket kutatjuk azóta is szinte állandóan.
Mi hogy működik, mi hogyan lesz?
“Ki volt az első ember a világon?”
“Melyik fa nőtt először ki a Földön?
“Hogyan készül egy autó?”
“Miért van sötét este?”
“Miért fúj a szél?”

Az emberben a tudásvágy valahol itt kezd el nyiladozni. Kérdezni és válaszolni – egy tanulási folyamat elindítása van ebben ösztönösen. Bevallom van sokszor olyan kérdés amire nem tudok válaszolni, olyankor együtt kutatunk a válaszért.  Nincs is ennél izgalmasabb, mikor rájössz mennyi minden van amit nem tudsz vagy nem ismersz? Vagy csak elfelejtetted már… A gyermek ilyenkor segít felébreszteni az ösztöneidet a tanulási vágy után.

Valahol az iskolának ebben lehetne óriási szerepe, hogy az eredendő tanulási, megismerési vágyat fenntartsa. Magyarországon ma nem ez a vezérelv az általános iskolákban, persze akadnak kivételek, de ez egy másik téma…
Most csak visszacsatolva említem, hogy elgondolkozhassunk milyen is lehetne a világ ha mindenkiben ott élne a buzgó megismerési vágy mint az első osztályos gyermekekben?
Ha irányt jelölhetnének ezzel a világba amilyen természetesen őszintén kérdeznek és mondanak dolgokat, lehet vidámabb, elfogadóbb, kutatni vágyó emberek élnének együtt.

Tanulhatunk a gyermekeinktől. Az iskola küszöbén a tanulás szeretetét a gyermeki rácsodálkozást a világra.
A szemükkel látva egy új világ tárulhat a szemünk elé, amivel a játékosságot hívhatjuk elő magunkból.

Játszva tanulni, ez a mi irányunk erre az időszakra.

Hello Iskola!

By |2018-10-03T13:31:20+00:00szeptember 20th, 2018|Az irány|