Mindketten szeretjük az irodalmat, így hát amikor ajánlotta, azt mondta Nóri tetszeni fog ez a könyv. Mit könyv! Könyvsorozat!! Na de azt nem mondta előre, csak közben kuncogott helyesen, mikor életjelet adtam magamról a nagy olvasásból kidugva a fejem, hogy ez ilyen szerelmet hoz. -Szendrei Ági írása.

A Hangay lányok történetét – a 3 egész és 3 “fél’ kötetet, cirka 600-700 oldal – úgy faltam fel 2 hónap alatt, hogy belesimultam a Millennium kori és a századfordulós Magyarország hangulatába.

Reggel ezzel keltem, este, sőt éjjel ezzel feküdtem. Nem tudtam lerakni, megvallom nem is igen akartam. Hajtott a hév. A kíváncsiság heve, a konspirációk szövevényei, a nyomozások zsenialitása, az, hogy már azt gondoltam na most, na most megvan és összeáll a kép és minden kiderül, de mégse. Mint mikor átúsztam a Balatont Révfülöptől Balatonboglárig… csak úsztam, úsztam látva a túlpartot, de csak nem “jött” közelebb; hát becsuktam a szemem és úgy tempóztam, gondolván, hogy ha majd kinyitom már ott élesedik előttem a boglári part…. Folyamatos izgalomban tartott az olvasás is. Alig vártam, hogy kezembe vegyem a regényt: sorban állva a postán, buszon ülve míg célomig érek, 10 perc szünetben, 20 perc ebédidőben, kádban ázva, valakire várva…. Beismerem úgy befertőződtem, hogy minden idegszálammal azt kerestem, mikor van akár cseppnyi időm olvasni.

Mikor az utolsó kötetet is zártam, leraktam a könyvet és az az járt át, hogy Úristen! ebből az élményből valamit ki kell hozni. Másokkal, akik rajongók, másoknak, aki érdeklődők. Azokban a napokban járta Böszörményi Gyula, az író, az országot olvasói találkozóról találkozóra és fordult meg Szegeden is. Nóri persze az első sorban ült, izgatottan fülelt, helyettem is. A találkozó végén felhívott remegő ugyanakkor boldog hanggal, hogy tett egy vállalást, leszek-e partner.

Történt ugyanis, hogy Gyula szomorúan mesélte, hogy egy korábbi csapat, akit megkeresett, hogy lehetne a sorozatból egy kulturális sétát csinálni, elutasította a kezdeményezését. Mikor az közönségtalálkozó végén kérdéseket tehettek fel a résztvevők, Nóri elsőként lendítette kezét azzal a kérdéssel, hogy a Nő arcai Egyesület szívesen vállalná a séta kidolgozását, szervezését, lebonyolítását és hogy van-e erre még lehetőség. Ambrózy bárónk (a szerk.: egyik főszereplő a könyvben) atyja csillogó tekintettel mondott igent.

A munka elkezdődött rögtön azután: összeültünk, ötleteltünk. Újra nekiálltam a Leányrablásnak (a szerk.: első kötet), jegyzeteket készítettem. Közben kiegészültünk egy építész szakértővel, akinek útlevele a projektünkbe a határtalan lelkesedése volt. Szorgosan készülünk és nemrégiben kitűztük a dátumot.

Így hát az irány most már kontúrosabb, október 14-én Ambrózy-séta kulturális sorozat indul Böszörményi Gyula Leányrablás Budapesten című regénye alapján. Terveink szerint a regénykollekció köteteinek főbb momentumai mentén több alkalommal bejárjuk a Fővárost, amivel megidézzük kedvenc szereplőinket, képzeletünk szárnyán belehelyezkedünk a helyszínek korabeli világába, és felidézzük a legizgalmasabb jeleneteket – ki-ki a magáét hozzátéve.

És hogyan kapcsolódik mindez a havi témához az irányhoz? Lássuk be a kezdeményezés valamiből megszületett, vett egy fordulatot és a megvalósítást tűzve zászlajára irányt vett. Mindebben ott van, amit szeretünk és amit szeretnénk elérni, tele sok-sok munkával, tapasztalással, együttműködéssel.

Ha szeretnéd mindezt TE is megtapasztalni akkor ne habozz, ments a dátumot, gyere velünk Millenniumi ünnepségeket megidézni és egy krimisorozat izgalmába belekóstolni.

 

By |2018-10-03T13:31:05+00:00szeptember 20th, 2018|Az irány|