Kovács Ivett

Adatvizualizáció, programozás és mesterséges intelligencia kutatás. Mind olyan szakma, melyre azonnal ráhúznánk a „nadrágos” jelzőt, tévesen. A következő, három részes cikksorozatunkban e három területet és azok képviselőit fogjuk bemutatni, azzal a szándékkal, hogy táguljon a női perspektíva a munka világában is – Körmendi Nóra cikksorozatának első darabja az adatvizualizációt járja körül Kovács Ivett kalauzolásában.

Körmendi Nóra: Adatvizualizáció. Mielőtt találkoztunk, számomra ez egy teljesen ismeretlen fogalom volt. Lehetséges, nem vagyok vele egyedül, úgyhogy kérlek meséld el, mit is takar az adatvizualizáció?

Kovács Ivett: Mi alapvetően adatokkal foglalkozunk. Minden adatokból áll- akár egy cég forgalmi kimutatásáról van szó, akár egy személyes Facebook oldal ismerőseinek a számáról. Minden leírható számszerű adatokkal. Az adatok közötti kapcsolatok hálózatát mutatjuk meg vizuális formában. Mindez azért, hogy ne egy hatalmas táblázatból kelljen a például egy cég-vezetőnek a stratégiailag fontos információkat kiolvasnia. Grafikonokon megjelenítve minden sokkal tisztábban látszik. Az, hogy milyen adatod van, vagy információd, az gyakorlatilag lényegtelen.

K.N.: Akkor az összefüggések keresése az adatokon át, ez az adatvizualizáció. Hogyan választottad ezt a területet?

K.I.: Közgazdaságtant végeztem, majd az egyetem után elkerültem a jelenlegi céghez, ahol dolgozom. Nagyon sok támogatást kaptam, megtanultam a programokat használni és jelenleg már egy csoportot vezetek.

K.N.: Miért van szerinted az, hogy napjainkban is – hiába van a sok programozói képzés – jelentősen kevesebb nő adja a fejét az IT szektorban való elhelyezkedésre.

K.I.: Talán onnan indul, hogy a szülők és a gyerekek gondolkodásában is meghonosodott az a nézet, hogy ez fiúknak való és egy lány nagyon gondolatban sem játszik el azzal a lehető-séggel, hogy ilyen irányba induljon el; így kialakult ez a sztereotípia. Pedig ez olyan szellemi képesség, amit tanulással bárki elsajátíthat – főleg, hogy ha azt vesszük, a régmúltban a számítástechnikával kapcsolatos szakirány a nőt kezdték el, amit A számolás joga című könyvben és filmben is láthattuk. Akkor fordulhatott át ez a szemlélet, amikor marketing-fogásként férfiak kerültek a számítógép mögé a plakátokon.

K.N.: Mi az, amit a legjobban szeretsz ebben a munkában?

K.I.: Azt, hogy mindig új dolgot tanulok. Minden projekt, minden cég más- ahhoz, hogy átlássam, hogy milyen folyamatokat alkalmaznak a háttérben, a munka során megismerem a cég történetét is, a benne dolgozó emberekét is. Ha nem az üzleti vonulatot nézzük, csinál-tam már az UNICEF- nek illetve állatmenhelynek is anyagokat; lényeg, hogy mindig tanul-hatok az adott témával kapcsolatban valami újat, új embereket ismerek meg illetve maga a dizájn része az, ami nagyon vonz. Ott teljes szabadságom van, hogy mi és hogyan jelenítsek meg: olyan, mintha festenék, csak mindezt matematikai függvényekkel tenném. Ebben érzem azt, hogy kiteljesedhetek.

K.N.: Nagyon izgalmas, hogy egy olyan oldalát ismerhetünk meg általad az adatvizualizációnak és az IT szektornak, ami a kreatív, ember- és tanulásközpontú. Zárásként szeretném megkérdezni, hogy mit üzennél  a nőtársaidnak?

K.I.: Azt mondanám, hogy ‘You can be anything’! Mindenki merjen a sztereotípiáktól és a társadalmi elvárásoktól elszakadni és azt csinálni, amit a szíve mélyén szeretne, mert annál nincs jobb érzés amikor nem munkának érzed a hivatásod, hanem élvezetnek.

By |2018-04-30T19:10:32+00:00április 30th, 2018|Útközben|