Már majdnem úgy volt, hogy nem érek oda. Lélekszakadva, lendülettel szálltam ki a liftből, majd megálltam egy pillanatra. Mindig, amikor belépek az Intézet ajtaján rendezem soraimat és felkészítem magam a találkozásra. A találkozásra az illatokkal, a miliővel, az emberekkel és a harmóniával, ami a Panarom falai között fogadni szokott.

Amikor kinyílt az ajtó, kiárad az ünnep: meleg, fűszeres levegő kúszott az orromba, vidám nevetések hangjai a fülembe. Kedves üdvözlés, informális eligazítás után már a finom gyömbéres koktélt hörpintettem, amiben, valaki megsúgta, Adrienne speciális ízesítő keveréke is helyt kapott.

Az aromaterapeuta növendék társakkal üdvözöltük egymást és mókába kezdtünk. Feller Adrienne gondos házigazdaként járt-kelt közöttünk, üdvözölt mindenkit, kínált az italokkal és szeme csillogásával jelezte örömét, hogy ott vagyunk.

Az ünnepi beszédet lelkesítően indította, ti. Megint egy évvel fiatalabbak lettünk; köszönetet mondott a régiek hűségéért és az újak lendületéért. Évösszefoglalójában örömmel újságolta, hogy egyre többen érdeklődnek az Intézet oktatási programja és az aromás gyógymódok felé. Munkájuk kiemelkedő eredménye, hogy a Bókay Klinika és a János Kórház gyermek sebészete is nyitott a gyógyításban történő együttműködésre a Panarommal.

„Hogyan csináljuk? Szépen, lassan, türelmesen. Nem tolakodunk, hanem söprögetünk és várakozunk. Úgy közeledünk, ahogy Ők engedik. Színt viszünk a gyógyításba, segítséggel, odafordulással cselekszünk. És lám van értelme a munkánknak.”

És a munka nem áll le, ha sikerül egy valami, tovább lehet menni, új színeket keresni, új képzéseket kialakítani, új műhelymunkákra ösztönözni.

Alkalmam volt az elmúlt hónapban a Fontanus teremben tartott előadáson részt venni, amin Adrienne a Nő gyönyörű változásait mutatta be, személyes tapasztalatainak megosztásával. Most a közelgő képzés kapcsán osztotta meg belső motivációját: „Szeretem a nőket segíteni, szeretek női közösségekben lenni”. Áradt belőle mindaz, amit a szavaival is továbbított felénk. Minden arc ragyogott a teremben és egy nagy mosoly voltunk mind.

A közösség erejét hangsúlyozva bíztató szavakkal kívánt áldott Adventet. „Kívánom, hogy tudjatok jól várakozni, hogy képesek legyetek a gyerekekre figyelni. Kívánom, hogy tudjon lenni a zsebünkben egy-egy cukorka, hogy onnan tudjunk apró csodát adni. Kívánom, hogy azok felé, akiknek nehéz, legyen kedves a hangunk, legyen ott a figyelmünk, hogy terheikből le tudjanak tenni. Mert aki többet kapott, az többel is tartozik és akinek több van az többet is tud adni.”

A Karácsony pillanatainak megélésére, az „angyalok” szerető figyelmére, a hitre hívta fel zárszavaival a figyelmet, mert így szívvel-lélekkel messzire tudjuk vinni a csodát.

Izgatottan szorongattam sorszámozott cetlimet, a tombola következett. Sok kacajjal, örömteli ujjongással telt meg a tér. Mind együtt voltunk, sokan kis helyen. Csomagot nem nyertem, de ajándékot mégis kaptam: tömjén darabot szorongattam társaimmal együtt a markomban, egymás után kivándoroltunk a teraszra, hogy elfüstöljük azt és elengedjünk valamit magunkból. Majd jött egy újabb csoda, talán az este számomra legmeghatározóbb meghitt pillanata. Egy svéd hagyományba avatott minket be házigazdánk (ti. Adrienne élt egy darabig Svédországban).

Amikor megálmodtam, hogy létrejöjjön ez a hely, akartam, hogy legyen benne egy olyan csillár, ami Svédországban minden középületben ott van. Ünnepek alkalmával gyertyákat gyújtunk rajta és egy-egy gyertyának meggyújtásakor behívjuk azokat a minőségeket, amire szükségünk van.” Sorra hangzottak fel a sorok közül a gyertyákhoz a hívószavak: béke, öröm, feltétel nélküli szeretet, türelem, bizalom, szolgálat, hit. Adri állt a létra tetején lassan forgatta a csillárt és lángot adott az üzenetekhez. Egy-egy szóhoz elhangzott egy-egy megerősítő gondolat, melyeteket magamban megforgattam én is. Teljesen átjárt az ünnepi hangulat.

Közös énekkel üdvözöltük a számunkra új svéd hagyományt és magam részéről a szívem mélyén hálával adóztam, hogy így együtt ebben a női közösségben inspirálódtam az est folyamán, melynek minden pillanata, egyéni tettekre sarkall.

 

By |2018-01-17T17:50:34+00:00december 15th, 2017|Egyéb|