A lány állt a sötétbe boruló szoba nagy francia ablakánál. Jól esett neki a borongós őszi vasárnap reggel.  “Kedves Ősz!- fogalmazta meg magában az érzéseit- Jó, hogy itt vagy! Kellettél nagyon… Nem lehet mindig derűs napfény és ragyogás. Kell a másik oldal is, a borongós sötétség is, hogy mindent elengedve újra várhassuk a fényt.” Lassan ellépett az ablaktól és leült az róasztalához az újonan vásárolt füzettel és tollal. Írt csak írt szakadatlanul admmig, míg csak folytak ki a szavak tolla hegyéből. “Elkezdődött.”- gondolta és újból felállt és az ablakhoz sétált. Kint zuhogott. Olajosan fénylettek a sárga levelek a fekete aszfalton. Egy eltűnt évszak emlékei; ahogy nézte a leveleket, színüket és formájukat, így nézte végig az elmúlt évszak eseményeit, pillanatait is.

A természetben minden benne van, hisz mi is ennek a nagy körforgásnak a részei vagyunk- ha figyelünk és megéljünk ezt a harmóniát.

By |2018-01-17T17:50:35+00:00október 29th, 2017|Egyéb|