Érkezésed puha volt és nesztelen,
mint a lopakodó szél, kúsztál be a réseken.
Tekintetedből sugárzott és elapadt az értelem.

Kerestem szemedben miért bámullak és nézlek,
mindent és semmit nem értettem belőled.
Fürkésztem a tested, kerestem a test mögötti életet,
miközben testemen túl szétáradt és egyesült a lélek.

Nem tudtam mióta és meddig nézlek,
irányíthatatlanná vált, amit érzek.
A legtisztább pillanat volt, s a legtisztább csönd,
amiben a szerelem egy pillanat alatt beköszönt.

Fölülmúlt mindent a pillanat,
szinte a bőrömön éreztem a néma hangodat,
Ismertelek, és ismertél,
a pillanatban mindennel egyesültél.

Régóta vágyakozom, régóta nézlek,
és eddig nem tudtam, mit keresek.
Bámultam üresen az üres semmibe,
bezárva, egyedül a saját fejembe.

Hosszú és hosszú az út, egyenesen tovamegy,
dörgő viharban csapódnak és verődnek a porszemek.
Megszakadnak, elválnak és széthúznak,
hogy egyszer valamiben újra találkozzanak.

By |2018-01-17T17:50:35+00:00október 29th, 2017|Kultúra|