Folytatódik a sorozat, amiben egyedi eseteken keresztül mutatjuk be a sportsérülések kapcsán a megelőzés jelentőségét, a kezelések kapcsán nyitva álló lehetőségeket és a testünkhöz való tudatos hozzáállást – abban az esetben is, ha az sérült, nem ép. A Fontanus Sportnapokon találkoztunk Dr. Bajzik Évával és egy korábbi „betegével”, Széll Boglárkával, aki készséggel beszélt a sportolói pályafutása alatt szerzett sérülésekről és azok kezeléséről.

Bisz Emő: Bogi, Te milyen sportot űztél élsportolóként és mennyi ideig?

Széll Boglárka: Kosárlabdáztam 12 évig, 6 évesen kezdtem, és mondhatom, hogy a véremben van. Körülbelül 5 éve hagytam abba; nehezen engedtem el, azóta is fájó pont.

B.E.: Melyik része hiányzik a legjobban? A mozgás, a csapat, a kihívások vagy valami más?

Sz.B.: Az a fajta mozgás hiányzik, ami a pályán volt; az edzőm ámokfutónak hívott. Élveztem, ahogy kicseleztem az ellenfelet, hogy kitaláltam és megcsináltam. A becenevem ’Tank’ volt, rendszeresen ketten fogtak az ellenfél csapatából. Annál nagyobb öröm nincs számomra, mikor valamiben jó vagyok – többször bekerültem a válogatottba, de volt, hogy olyan helyre kerültem, ahol visszafele fejlődtem.

B.E.: Hogyan él most benned ez az időszak?

Sz.B.: Együtt jártuk be a csapattársaimmal az országot, jó emlék, mikor ezeken a helyeken járok. Néha találkozom még velük, de olyan is van, hogy velük álmodom. Mikor abbahagytam, nehéz volt mindezt elengedni, volt, hogy ehhez segítséget vettem igénybe, és számomra is meglepő volt, hogy milyen mély érzéseket találtam.

B.E.: Évával hogyan találkoztatok?

Sz.B.: Az a típusú ember vagyok aki nem megy orvoshoz, amíg nem ömlik belőle a vér, vagy nem fáj nagyon. Egy erős hátfájás jelentkezett egy edzés után, és – úgy emlékszem – egy-két hét után kerültem Éva kezei alá.

B.E.: Évi, fontos ilyenkor, hogy a fájdalomérzet jelentkezése után mennyi időn belül fordulunk orvoshoz?

Bajzik Éva: Igen, Bogi esetében ez különösen fontos volt. Nála egy ágyéki csigolya mozdult el egy edzésen, és annyira nem volt erős a fájdalom, hogy ne tudjon mozogni. Ha egy beteg elhanyagolja az egyébként nem túl komolynak látszó tüneteket és nem kezd semmit a fájdalommal, az agy egy idő után ezt megszokja a kimozdult helyzetet; ez azt jelenti, hogy az elmozdulás megmarad, de – mivel a beteg nem reagál a fájdalomra, mint üzenetre – egy idő után az agy már nem küld tovább jelzéseket. A csigolya viszont nem kerül a helyére, az idegnyomás megmarad és kialakul egy aszimmetrikus izomfeszülés, ami ilyenkor tovább hat, tovább gyűrűzik a testen, ebben az adott esetben felfelé indulva gerincferdülést, lefelé indulva az alsó végtag ízületi elváltozásait indíthatja el.

Sz.B.: Én viszonylag hamar elmentem Évához és – úgy emlékszem – két kezelés alatt helyrerakott és azóta sem fájt a derekam.

B.E.: Emlékszel arra, hogy mi volt az a konkrét mozdulat, aminél elmozdulhatott az a csigolya?

Sz.B.: Abszolút nem emlékszem rá, hogy mitől volt, mikor edzés volt, akkor nekem edzés volt, és mindent maximálisan csináltam; ez a hozzáállás megvan most is, ha valamit akarok, azt minden áron elérem. Egy esetre emlékszem, mikor volt egy rossz „érkezésem”, alám fordult a bokám, bedagadt és két hétig nem edzhettem. Nem szakadt el, csak megnyúlt – a pihentetés alatt fel volt polcolva, utána pedig bokamerevítővel játszottam, majd fáslival.

B.E.: Ez az ágyéki csigolya elmozdulása előtt vagy után volt?

Sz.B.: Jóval előtte volt.

B.E.: Éva, lehet összefüggés a két dolog között?

Bajzik Éva: Természetesen lehet. Ilyenkor előfordul, hogy a sérült végtagot a beteg öntudatlanul elkezdi kímélni, és a korábban a lábakra eső 50-50%-os terhelés elcsúszik, átmegy 40-60%-ba, a nélkül, hogy az észrevehető volna, és egy csigolya elmozduláshoz elég annyi, hogy például a terheltebb lábbal rosszul fordul az illető

Sz.B.: Én nem emlékszem olyanra, hogy kíméltem volna, inkább tűrtem a fájdalmat.

Bajzik Éva: Ez is természetes, ez öntudatlanul zajlik, a kompenzálás nem akaratlagos; ahhoz egy magas fokú tudatosság kellene, hogy ne történjen kompenzálás, hogy egyforma terhelést kapjon a két végtag. Ezért fontos – főleg sportolók esetében – a gyors és alapos rehabilitáció, hogy ezeket a kompenzálásokon alapuló izomaszimmetriákat kiküszöböljük, és ezáltal megelőzzük a további sérüléseket.

B.E.: Bogi, a bokasérülésed kapcsán változott az, ahogyan edzettél? Hogyan épültél fel?

Sz.B.: A pihentetés után azonnal edzettem, nem volt akkora probléma, hogy ne edzek.

B.E.: Doktornő, ez ilyenkor ajánlott vagy szükséges valamit változtatni?

Bajzik Éva: Ilyenkor nem kell megijedni, nem kell kímélni az ízületet. Bogi fiatal, stramm csaj, alapvetően nem voltak nagy fájdalmai, jól esett neki – ilyenkor mindig azt javaslom a betegeknek, hogy menjenek, mozogjanak. Mozgás nélkül még soha semmilyen mozgásszervi probléma nem oldódott meg. Arra szükséges figyelni, hogy ne kezdjen el a test kompenzálni, és egyformán terheljük a két végtagot, különben lehetnek olyan következményei a kompenzálásnak, hogy máshol is jelentkeznek ízületi problémák.

B.E.: Bogi, elképzelhetőnek tartod, hogy a kinyúlt bokaszalagod összefüggésben áll a csigolyád elmozdulásával?

Sz.B.: Nincs kizárva, hogy tényleg jobban terheltem a bal lábamat. Arra nem is gondoltam, hogy összefüggésben állhat a két dolog, de elképzelhetőnek tartom, hogy kompenzáltam.

B.E.: Doktornő, hogyan lehet ezt kiszűrni?

Bajzik Éva: Egy járásminta elemzéssel ki lehet deríteni, hogy valaki kompenzál-e és milyen következmények várhatóak ennek nyomán. Minél rövidebb a gyógyulási idő, annál kisebb az esélye, hogy a sérülés következményei a kompenzálás nyomán máshol is jelentkeznek a testben. A praxisomban nem szoktam kíméltetni a rándult bokákat– azonnal terheltetem. Azt vallom, hogy ha már kiment, akkor rosszabb nem lehet – így általában egy hét alatt rendben vannak a betegek, míg – ha kímélve van a végtag – akkor van, hogy több hét vagy több hónap a gyógyulási idő.

Sz.B.: Lehet a bokasérülésnek még nyoma nálam? Napi 7-8 km-t futok, a sípcsontom néha fáj, azt hiszem azért, mert furán lépek.

Bajzik Éva: Ez inkább azért van, mert van egy enyhe lúdtalpad.

B.E.: Doktornő, mit lehet kezdeni azzal, ha a beteg azt mondja, hogy furán lép? Mit jelent ez orvosi nyelven?

Bajzik Éva: Megint csak a járásminta elemzést tudom mondani és azt, hogy a beteggel meg lehet éreztetni, hogy milyen a szabályos járás: hogy minek kell mozognia, feszülnie a szabályos járás közben. A beteg valószínűleg érzékel valami eltérést a szimmetrikustól vagy a természetestől, amikor azt mondja, hogy furcsa a járása. Amikor valaki már magáról ezt állítja, akkor biztos, hogy valamelyik izmát jobban használja, mint kellene.

B.E.: Csak sérülés esetleg lúdtalp gyanúja esetén célszerű ezeket a vizsgálatokat elvégeztetni vagy máskor is ajánlott?

Bajzik Éva: Rendszeresen futóknál, ultrafutóknál (akik heti 100-120 km-t futnak) szoktuk javasolni speciális cipőboltokban a mozgáselemzést és azt, hogy az alapján válasszanak cipőt, talpbetétet. Pl. van, akinek arra van szüksége, hogy valamelyik oldalra billentse a bokáját a cipő, van, akinek puhább vagy keményebb talpú cipő kell. Ezt mozgáselemzéssel meg lehet állapítani.

B.E.: Ha elvégeztetjük a vizsgálatokat és megvan a megfelelő cipő – elmondható, hogy mindent megtettünk a megfelelő futás érdekében?

Bajzik Éva: Amit minden betegemnek javaslok és soha nem győzöm eléggé hangsúlyozni: a megfelelő intenzitású és hosszúságú bemelegítés az alapja minden edzésnek és egyben egy eszköz ahhoz, hogy a testet, a keringést, a légzést és az ízületeket felkészítsük a mozgásra. A megelőzésben a legfontosabb tényező.”