Arról, hogy hol van az otthon

A gyermek, kit hívnak Boldizsárnak, s kinek anyja jómagam vagyok nyaralt a nagyszülőknél miközben mi a férjemmel itt a nagyfaluban menedzseltük az otthon áthelyezést. Magyarul költöztünk. Izgalommal vártam, hogy mit szól Boldi az új szobához, ami berendezve várta, az új lakáshoz, ahol azért őszinte leszek van még kupi rendesen – aki valaha csinálta ezt tudja: dobozok itt-ott, még helyre váró dísztárgyak, képek épp csak a fal mellé támasztva szögre még nem akasztva.

Na szóval itt a gyerek, harmadik nap végén, amit együtt töltöttünk a lakásban, mert beteg lett a lelkem bogara, kérdezem tőle, hogy érzi magát itt az új helyen, milyennek találja a lakást. Erre Ő:

Jó itt Anyuci, tetszik. De egyszer-kétszer már eszembe jutott, hogy mikor megyünk haza….

Gondolatban lecsüccsentem a padlóra, majd elnevettem magam. Hát igen. Boldikám első igazi otthona az a lakás volt, ahonnan most úgy jöttünk el, hogy Ő vidéken volt éppen. Kis világában, bár roppant nyitott és rugalmas gyerek, valami olyan változás jött, amit nem is tudott való időben tapasztalni.

Összebújtunk és beszélgettünk arról mi is az otthon, hol is van az, mitől is az. Holnap pedig visszamegyünk a régibe, hogy el tudjon Ő is köszönni.

By | 2018-01-17T17:50:36+00:00 2017. 9. 3. |Categories: Családi kör|Tags: , |0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

Támogasd az Egyesületet

Ha tetszik a munkánk, kérünk, hogy támogass minket egy csésze kávé vagy csokor virág árával!

Csésze kávé

450 Ft

Csokor virág

2500 Ft