elült bennem a napok gyötrődése,
kérdések, kétkedők őrült nevetése,
csönd lett.
mert a csendben nyílik,
mi eddig lenni nem lehetett,
s mi tegnaptól egy lehetőséggé lett.
sétálok egyenest a fény felé, hogy elnyeljen,
és e fényben az érzés életre keljen.
sétálok, és megszűnök, sétálok és eltűnök.
pereg az óra, telik a perc.. lassan.