A Mozdulj! rovatunk új sorozattal bővül. Számos összefüggésben írtunk már a sportról, azonban egy témát eddig még nem érintettünk: az úgynevezett sportsérüléseket. Cikksorozatunkban egyedi eseteken keresztül mutatjuk be a megelőzés jelentőségét, a kezelések kapcsán nyitva álló lehetőségeket és a testünkhöz való tudatos hozzáállást – abban az esetben is, ha az sérült, nem ép.

A. Kitti

Kittivel a Fontanus Sportnapokon találkoztunk, aki nagyon szeret mozogni, jelenleg is sportol. Véletlenül árulta el, hogy egy régi sérülés nyomait viseli, azonban ez szemlátomást nem akadályozta abban, hogy aktívan töltse az idejét a sportnapokon.

– Jelenleg mit sportolsz és milyen rendszerességgel, milyen keretek között?

Jelenleg Shotokan karatézok Maastrichtban az egyetemi egyesületben. Hetente kétszer járok el edzésre, de van, hogy többször ellátogatok a dojoba. Ez természetesen munka és iskola függő. Amatőr szinten folynak az edzések, csak abban az esetben tud a csoportból valaki profi szintre jutni, ha a sensei beváltogatja a saját csapatába.

– Korábban mit sportoltál?

Karatézni két évvel ezelőtt kezdem el az egyetem alatt, de előtte is próbálkoztam a sporttal általános iskola alatt. Sajnos akkor egy edzés alatt eltörtem a sarkam és sokáig nem is gondoltam az újrakezdésre. Inkább elkezdem úszni, amit négy évig folytattam. Ezután beleszerettem a medence melletti ugródeszkákba. Arról álmodtam, hogy talán én is tudnék olyan szép fejeseket és szaltókat ugrani, mint a nagy lányok, akik mellettünk edzettek. Ezért ötödikes koromban beiratkoztam műugrásra a Hajós Alfréd uszodában. Nagyon szerettem a sportot, de sajnos két év után ezt a sportot is abba kellett hagynom, ezúttal egy komolyabb könyök sérülés miatt.

Ezt követően sokáig nem tudtam semmilyen sportot sem folytatni, hosszú ideig tartott mire felépültem. Mikor felgyógyultam belevetettem magam minden sportba, amibe csak lehetett. Az iskolában röplabdáztam és kézilabdáztam heti kétszer, és mellette egyesületben kajakoztam három évig. Érettségi után az egyetem bemutatkozás napjain azonnal egy új sportág után kezdtem kutatni, ekkor találtam rá az egyetem focicsapatára. Tanulmányaim alatt nem terveztem sport karriert befutni szóval inkább mentem a társaság után. Egy olyan egyesületben akartam sportolni, ahol nem csak a sport van a középpontban, hanem a szórakozás is. A focicsapat erre tökéletes hely volt két évig. Az egyesületen belül vezetői pozícióba kerültem a második évben, és akkor ismertem meg minden más egyesületet is, köztük a karate egyesületet. Év közben meghívtak minket egy edzésre, és az edzés alatt rájöttem, hogy mennyire is hiányzik a sport. Ezért év végen könnyes búcsút vettem a foci egyesülettől es csatlakoztam a karate csoporthoz. Azóta is ott edzek minden héten kétszer.

 – Jelenleg milyen sérülés nyomait viseled?

Az egyetlen sérülés, aminek a nyomait a mai napig viselem, az a műugró időszakom alatt szerzett könyök sérülés. A baleset 13 éves koromban története egy edzés alatt. A vizes edzések mellett ún. száraz edzéseken is részt vettünk heti egyszer, ilyenkor ugró asztalon gyakoroltuk az ugrásukat. Egy szerencsétlen esés következtében kificamodott a bal könyököm (de jó is volt akkor balkezesnek lenni). Azonnal kórházba szállítottak és visszatették egy műtét során. Sajnos itt kezdődtek a komplikációk. Az altatásból felébredve olyan fájdalmat éreztem a bal alsó karom szelén, amilyet még soha. Úgy ereztem, hogy valaki felgyújtotta a kezemet. A karom gipszben volt, ezért azonnal a kezemhez nyúltam, hogy megnézzem, tényleg tűz van-e. Ekkor egy még nagyobb meglepetés várt, nem éreztem a kis- és gyűrűs ujjamat és egyik ujjamat sem tudtam megmozdítani. Sajnos egyetlen orvos és nővér se vette komolyan a panaszaimat, és csak másnap jöttek rá, hogy a könyök visszahelyezése közben letört egy kisebb csont, ami ráesett az ulnaris idegre. Szerintem mindenkinek ismerős az az érzés, amikor egy ütés éri a könyök belső oldalát és egy időre lezsibbad az egész keze. Az az ideg halt el az én kezemben, elmondhatatlan fájdalmak során. Újabb műtét várt rám, vissza kellett tenni a letört csontot. Ezek után még vártak rám egyéb műtétek is, hosszú utat jártam be míg egy év küzdelem után képes voltam újra mozgatni az ujjaimat.

– Milyen kezeléseket kaptál, milyen hosszú ideig?

A kórházból kikerülve gyógytornászhoz jártam fél éven keresztül. Miután tudtam mozgatni a karomat, megkezdődtek az áram kezelések. Az áram segítségével stimuláltak az ideget, ezzel segítve a növekedését. Egy ideig jól is haladtunk, de egy idő után semmilyen javulást sem mutattam. A kezem továbbra is érzéketlen volt es az ujjaim sem mozogtak. Fantasztikus időszaka volt ez a középiskolának, balkezesként képtelen voltam írni, meg laptoppal is hatalmas kihívás volt. A javulás hiánya nem csak engem, de a kezelő orvosaimat is megijesztette. Annyira, hogy több orvos már le is mondott a kezemről, jó esélyt adtak rá, hogy soha többé nem leszek képes teljes értékűen használni a bal kezemet. Egyszerűen letapadt a növekvő ideg. Minden szakorvos, akit megkerestünk keresztet vetett a kezemre és szinte garantálták, hogy el fog sorvadni. Az izomsorvadás már akkor elkezdődött. Ezt nem voltunk hajlandóik elfogadni, se én, se a családom. Szerencsére egy kapcsolaton keresztül találtunk egy olyan kéz sebészt, aki vállalkozott a műtétre, még úgy is, hogy nem adott sok esélyt a felépülésre. Újabb műtét várt rám, ezúttal egy nagyobb. A műtét szerencsére sikeresnek bizonyult, és folytatódhattak az áram kezelések. Abból látszott a műtét sikeressége, hogy a kezelések egyre jobban fájtak.

– Hogyan befolyásolta a sérülés a sportolói pályafutásod?

Szerencsére most már semmilyen formában sem. Természetesen óvatosnak kell lennem a könyökömmel a mindennapokban is, de az ujjaim teljesen normálisan mozognak. Az egyetlen sporthoz köthető mozdulat amire figyelnem kell az a rúgások védése, ugyanis ilyenkor a kar szelével kell védeni rossz esetben, jó esetben csuklóval. Mivel mi amatőr szinten űzzük a sportot sokszor hibázunk és van, hogy sajnos pont úgy találja el az ellenfelem a karomat, hogy az egy időre lezsibbad. Természetesen a sensei és a sporttársaim is tudnak a sérülésről, és tisztában vannak vele, hogy egy ilyen rúgást nem feltétlenül tudok kivédeni.

– Mennyi idő telt el a sérülésed illetve a kezelések befejezése óta?

A sérülés 11 éve történt és a kezelések 10 éve fejeződtek be.

– Jelenleg milyen folyományai, következményei vannak a sérülésnek, például miben akadályoz vagy miben érezteti a hatását sportolás közben vagy a mindennapokban?

A sérülés semmilyen formában sem befolyásolja a mindennapjaimat. A kezemben már soha nem lesz 100%-os az érzés, de ezzel megtanultam együtt élni. A tenyerem bal szélét nagyjából 90%-ban érzem, de véleményem szerint ez igen kicsi ár, ahhoz képest, hogy tejesen béna lehetett volna. Az izmaim teljes mértékben vissza nőttek, ma már gond nélkül tudok az edzéseken erősen ütni, védeni es nem utolsó sorban fekvőtámaszozni. Egy ilyen komoly sérülés után is a kezem képes volt teljes mértékben regenerálódni és teljes értékűen funkcionálni azóta is.

– Mit teszel ez ellen, egyáltalán teszel-e ellene valamit, vagy megtanultál ezzel együtt élni?

A fokozott óvatosságon kívül semmilyen extra dologra sem kell figyelnem. Szerencsémre a műtéti vágás is a könyököm belső oldalán van, így nagyon kevesen veszik csak észre, hogy egy ilyen műtét sorozaton keresztül kellett mennem. Ha nehezet kell emelnem akkor inkább segítséget kérek, hiszen vannak még helyzetek, hogy egy súlyosabb tárgy emelése vagy tartása során nyilalló fájdalmat érzek. De ez jó kifogás is néha…

– Utólag mit mondanál, mi lehetett az oka a sérülésednek, elkerülhető lett volna-e, illetve mit csinálnál ma másképp?

Utólag vissza nézve, itt egy véletlen balesetről van szó. Emberi reflexként a kezeimet tettem előre a gumiasztalon esés közben, és ez az erő túl soknak bizonyult a könyökömnek. Hozzátenném, hogy alapvetően gyenge ízületeim vannak, szerintem nekem nagyobb kockázata van egy ilyen sérülésnek. Egy egészséges, rendszeresen sportoló ember számára is mindig benne van a pakliban, hogy valamilyen baleset megesik.

 A lényeg, hogy ezzel mindenki tisztában legyen, és tudja mi a teendő ilyenkor. Az alapvető elsősegély nyújtás ismerete véleményem szerint elengedhetetlen egy sportoló számára, az első percekben lehet a legtöbbet segíteni egy sérültnek. Ezért is jártam három éven keresztül elsősegély tanfolyamokra a középiskolai tanulmányaim alatt, és ma már én vagyok a kinevezett elsősegélyes a karate egyesületben. Felkészülni nem lehet soha teljes mértékben, de ha van valaki a közeledben megfelelő tudással és lélekjelenléttel, sok szenvedést el lehet kerülni.

Kitti története után dr. Bajzik Évát mozgásszervi rehabilitációs szakorvost kérdeztük, aki Fontanus Központ testtudat Tanszékének vezetője.

 – Mennyire tipikus Kitti története?

Elég egyedi a sérülés, ami érte, valószínűleg ezért telt több időbe a diagnosztika is.

 – Elkerülhető lett volna Kitti balesete?

Ezt ennyi idő távlatából nagyon nehéz megmondani. Nagyon sok tényező belejátszhat egy ilyen helyzetbe és a „mi lett volna, ha” esélylatolgatások a balesetet követő korai stádiumban csak elviszik a figyelmet a gyógyulásról, ennyi idő távlatában pedig attól, hogy állapotként kezelje azokat a tüneteket, amik visszamaradtak a balesetből.

Általánosan elmondható, hogy minden mozgás esetében a megfelelő intenzitású és időtartamú, az ízületek átmozgatását is magában foglaló bemelegítés elengedhetetlen. A bemelegítés következtében rugalmasabbá válnak és kevésbé sérülékenyek az izmok, az ízületek.

Az ún. „szerencsétlen” esések jellemzően akkor következnek be, mikor a fáradás hatására lankad a figyelem, a sportoló koncentrációja. Legyen szó akár élsportolókról, akár a sportot hobbyként űzőkről, mozgás közben az agyunk is „edzés” alatt áll, az agyban végbemenő, különböző biokémiai hatásokra bekövetkező változásokat is érdemes ugyanúgy figyelni, mint a test folyamatait. Az összpontosítás gyakorolható és fejleszthető, és nem csak az edzések közben hálálja meg magát, ha ebben fejlődünk, hanem a mindennapjainkban is.

 – Jelenleg mi az eljárás hasonló sérüléseknél?

Az eljárás nem változott, a diagnosztikai protokoll is ugyanaz.

 – A praxisodban ezen felül/ettől eltérően mit alkalmazol hasonló sérüléseknél?

Masszázst és kimozgatást a sérülést követő nagyon korai szakaszban. A seb gyógyulása után vérbőséget okozó krémeket, amik a keringés javítására tudnak szolgálni. Ezek mind-mind olyan módszerek, amiket ki lehet próbálni mindenkinél, de teljesen egyéni, hogy kinél melyik válik be.

 – Milyen lehetőségei vannak Kittinek sok évvel a baleset után?

Masszázs, kimozgatás és edzés. Kitti elmondása alapján a kitartása miatt úgy vélem a lehető legtöbbet kihozták a sérült könyökből. A mindennapjaiban nem zavarja, tud vele sportolni – ezek nagyon fontos dolgok.