Az a bizonyos fehérnemű, amit nem nevezünk nevén.

Avagy mi mindent tudtam meg a melltartóról és általa magamról?

Már egy ideje foglalkoztat, hogy mik azok a ruhák, amik jól állnak, amikben nem csak jól érzem magam, hanem jól is nézek ki. A kényelmetlen ruhák időszaka leágazott nálam, mert rájöttem, hogy nem az a fontos, hogy más mit gondol rólam az adott ruházatban, hanem, hogy én mit gondolok róla.

Persze azért arra is rá kellett, hogy döbbenjek, hogy az elmúlt x évem nem a ruhák és kiegészítők körül forgott, így általában segítséget kérek a vásárláshoz. Szerencsére vannak a környezetemben stylist vénákkal megáldottak, akik nem kímélnek sem időt, sem fáradtságot és eljönnek, velem, vagy másokkal és elmondják, hogy mit érdemes felvenni és miért és mik azok a ruhadarabok, amiket inkább mellőzzünk. Hozzáteszem ez hatalmas kincs, mert az együtt választott ruhákban nőiesebbnek érzem magam, mint valaha. Ezúton is köszönet Fruzsinak és Dórinak!

Persze nem csak a ruha teszi az embert. Az sem árt, ha az ember lánya megbarátkozik azzal, amilye van és nem csak elfogadja, hanem meg is érti, hogy pl a széles hát és a kis mell nem ellene van, hanem egyszerűen csak van. Ja és hogy az, hogy valami kicsi, vagy széles is csak viszonyítás kérdése. A hát az valójában hát, a mell az meg valójában mell.

És ha már mell, akkor jöjjön is a melltartó, mint olyan ruhadarab, amiről eddig vajnyi keveset tudtam, de ma egy új világ nyílt meg általa előttem.

A történetet még évekkel ezelőtt kezdeném. Akkor, amikor még azt sem tudtam, hogy létezik melltartó. Na jó tudtam, csak még annyira sem foglalkoztam vele, mint most. Mit láttam akkor az egészből? Nekem kicsi mellem van, a fiúk az osztályban a nagymellű lányokat nézték meg és róluk pusmogtak, így nekem is be kell szereznem egy olyan darabot, amiben úgy tűnik, hogy nagy és formás idomaim vannak. Meg is történt. Hozzáteszem egyáltalán nem passzolt, így utólag belegondolva sehol. De legalább póló alatt mutatott valahogy. Legalábbis úgy véltem. Aztán egyszer csak meghallottam, ahogy páran az egyik osztálytársamról beszélnek, hogy mennyire ciki már, hogy olyan melltartót hord, ami jóval nagyobb, mint a melle. Több sem kellett, vettem egy kisebbet, ami még kényelmetlenebb volt, mint addig.

Aztán jött a középiskola, ahol már olyan darabokat kerestem, amik vékony szivacsúak voltak, hogy legalább egy kis tartást adjanak, de a kényelem előrébb való volt, mint az, hogy hogyan néz ki. Így utólag belegondolva vagy otromba darabokat hordtam, vagy nem is hordtam egyáltalán. Mondjuk nagyon nem is költöttem rájuk.

Aztán jött az egyetem, ahol azért már elkezdtem beszerezni pár mutatósabbnak tűnő darabot, mert valaki azt mondta, hogy a pasiknak az is számít, de azért annyira nem, mert úgyis csak akadályozzák őket a fehérneműk. Így azért ekkor sem vittem túlzásba.

Aztán eltelt még jó pár év és egyre kevésbé foglalkoztam azzal, hogy mit veszek fel, egészen 1,5 évvel ezelőttig. Amikor a fentebb említett lányok egyike kezelésbe vett. Ennek köszönhetően a ruháim és kiegészítőim száma nőtt, ám egyetlen ruhadarab maradt ki mindig a szatyrokból: a melltartóé. Úgy voltam vele, hogy ez túl nagy nyűg, felpróbálok egy csomót és mégsem találom meg az igazit. Ma az 32 darab után meg is fogalmazódott bennem, hogy tuti, hogy gnóm vagyok és el is sírtam magam az egyik üzletben. Aztán feltettem magamnak a kérdést: tényleg azért sírok, mert nem találok melltartót? A válasz az volt hogy igen. Így a hiszti abba is maradt. Azt mondjuk már korábban megtanultam, hogy az a sírás, amit egyik pillanatról a másikra abba tudok hagyni, az csak hiszti.

Majd vettem egy nagy levegőt és folytattam az utamat. Az aznapi utolsó kinézett boltom az Isabella volt (na jó, nem így hívják az üzletet, ez egy másik olasz név, ám a kezdőbetű megegyezik).

A korábbi tapasztalataim alapján nem vetettem bele magam a melltartók rengetegébe, hanem célirányosan megkerestem az egyik eladót, aki a korábbi üzletekkel ellentétben jóval készségesebben segített. Feltett pár kérdést, amire nem tudtam válaszolni például azt, hogy mekkora a körméretem.

Elmeséltem neki röviden az eddigi hozzáállásomat eme fehérneműhöz, hogy nem találtam meg az igazit; no és itt vannak a testi adottságaim – ahogyan én látom-  a hátam széles, a mellem kicsi. És az elhatározásomat is felfedtem előtte, hogy eddig igaz nem foglalkoztattak a melltartók, de mától új korszakot nyitok és készen állok tanulni!

A vásárlások közben rájöttem, hogy nem tudom megmondani, hogy mi számít a mellem kapcsán és hogy talán ezért is „kezeltek” félre. A hölgy rögtön elmondta, hogy szerinte mekkora melltartó kellene és milyen fajta. Amilyen gyorsan eltűnt, olyan gyorsan vissza is tért pár gyönyörű darabbal.

Miközben felpróbáltam szerencsére nem hagyott magamra, mint a korábbi eladók és biztatott, hogy beszéljek és meg is mutogatta, hogy mire kell odafigyelni és mi az, ami miatt nem kell aggódni. A felpróbált fehérneműk száma nőtt és a megoldáshoz is közelebb kerültünk, de az igazinak mégsem akadtunk a nyomára… Aztán egyszer csak mint egy új kellemes és hűs fuvallat egy nyári napon, érkeztek úgy darabok és egy újabb hölgy kukkantott be a próbafülkébe és a háttérből új ötletekkel áll elő.

Nagyon elszánt voltam. Úgy voltam vele, hogy én aznap megtalálom a kellő darabot. Ő is megosztott pár hasznos tanácsot és megmutatta, hogy neki mi jött be és szólt, hogy akkor sem kell ám feladni, ha nem találok valahol melltartót, mert hozzájuk időről időre új darabok érkeznek. Hasonló alkatunk volt, így megosztotta, hogy neki mely formák váltak be és mik azok a darabok, amik nálam nem fognak működni.

Úgy vélem, hogy a nők között természetesen és könnyen áramlik az információ, ennek a bizonyítéka ez a melltartóvásárlás is. Csodálatos dolog, hogy nőként bizonyos információk birtokában vannak és azt nem tartják meg maguknak, hanem átadják más nőknek, ezzel hatalmas terhet levéve a vállukról. És mindezt úgy is teszik, hogy nem vágnak fel a tudással, hanem természetesen és hatalmas türelemmel átadják azt.

Így gondoltam én is megosztom veletek, amiket ma hallottam:

1, Fontos, hogy a melltartóban jól érezzük magunkat.

2, Nem jó, ha szűk, bár ha úgy véljük, hogy egy kicsit passzentos se essünk kétségbe, mert tágulni fog.

3, Ha elöl nagyon eláll, azt a melltartót ne vegyük meg, ám csupán egy kicsit, az még belefér.

4, Hiába tudjuk a kosár és a körméretet, típusonként eltérhet, mert mondjuk a csipkés máshogy fog állni rajtunk, mint egy pamut anyagú melltartó.

5, A pánt nélküli darabok közül szintén érdemes újakat és más típusúakat felpróbálni, + érdemes azzal a felsővel, amivel hordani szeretnénk.

6, Fehér felső alá a legideálisabb szín a testszínű, ami nem csak simán barnát jelent, hanem azok közül is különböző árnyalatok vannak, amik közül érdemes választani.

A boltból végül két csodás darabbal távoztam megy egy hatalmas köszönettel a két hölgy felé, akik közül, ha minden igaz az egyikőjüknek már nem is volt dolga az üzletben, ám azért, hogy segítsen mégis ott maradt.

 

By |2018-01-17T17:50:36+00:002017. 8. 21. |Categories: Útközben|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Támogasd az Egyesületet

Ha tetszik a munkánk, kérünk, hogy támogass minket egy csésze kávé vagy csokor virág árával!

Csésze kávé

450 Ft

Csokor virág

2500 Ft