A szülőszobában már órák óta vajúdott a kismama. Elővettem a labdát, lepedőt tettem a tetejére és ő óvatosan ráült. Meleg olajjal kentem be a derekát, hátát, nyakát. Elkezdtem masszírozni, tenyerem lágyan siklott a bőrén. Éreztem, ahogy megnyugszik, pihen két fájás között. Muskotályzsálya illata keringett a levegőben.
Lazíts, engedd, hogy történjen– szóltam hozzá miközben tenyerem tovább siklott a nyaka felé.
Benyitott a szülésznő és ahogy érzékelte a nyugalmat a levegőben, mozdulatait lelassította és halkan kezdett beszélni.
De jó illat van! – És ez a nyugalom…-suttogta kedvesen.
Látta ahogy a kismama elmerül a vajúdásban, megfogta a szívhang érzékelőt és óvatosan ellenőrizte a baba szívhangját. Egyre mélyebbek és hosszabbak lettek a fájások. Ahogy jött az összehúzódás, a kismama a kezét a keresztcsontjára tette és kérte, hogy ott masszírozzam. Kezdett gyorsulni a légzése, felületessé vált.
Figyelj a légzésre! Lassan szívod be és lassan fújod ki. Csak erre figyelj!– mondtam neki halkan.
Nem megy, nagyon fáj!– kezdett kétségbe esni.
De megy! Pont a légzés fog ebben segíteni. A lassú légzés csillapítja a fájdalmat…- mondtam neki, miközben a keresztcsontját masszíroztam gyengéden.
Légzése lassult, egyre jobban mélyült és a riadtságot felváltotta a kitartás ereje.

Mazán Beatrix

By |2018-01-17T17:50:36+00:00július 25th, 2017|Egyéb|