Sztereotípia, mint szilárd forma

Decemberben jelent meg Cserpes Laura második stúdió albuma Sztereotípia címmel. Ennek nemrég elkészült videoklipjét láthatták a jelenlevők a tegnapi napon egy klippremier keretein belül, majd egy kerekasztal beszélgetés, és végül egy workshop foglalkozott a sztereotípiával, mint témával.Sok oldalról került megvilágításba a téma. De mégis kérdésként maradt, hogy mi a sztereotípia? Mi által alakul ki? Hogyan érjük tetten magunkban a hétköznapokban? Milyen hatással van ránk?

Többen megszólaltak és hoztak fel példákat a saját életükből a rendezvényen. Itt volt Cserpes Laura, énekesnő, Kálnási Anikó, művészeti menedzser, Tessfay Sába, antropológus, Nagy Noémi, divattervező, Tóth Gergely, rendező, Weisz Fanni, modell, és Körmendi Nóra, filozófus, író és a Fontanus Központ tanára.

A sztereotípia egy görög eredetű szó, amely azt jelenti, hogy szilárd forma – osztotta meg Anikó. Ha a szilárd állapotot vesszük alapul, a tulajdonságát illetően a változás nem éppen jellemzi. És az ember vonatkozásában használva bizonyos szemszögből értelmetlenné válik, hiszen belegondolva nincs olyan nap, történés, vagy cselekedet, amely teljes azonossággal megismétlődne egy ember életében, nincs olyan hangulata, biokémiája, ami teljesen megegyezhetne egy már megtörtént pillanatával. Akkor mit jelent a sztereotípia az ember vonatkozásában? És mi által vesszük komolyan?

A videoklipben olyan előítéletek jelentek meg a karaktereken, amelyet a szereplők a mindennapi életükben is tapasztalnak saját magukon. Olyan kiemelt jegyekkel tüntették fel saját magukat, amelyekkel a hétköznapokban szembenéznek, és amelyek évek óta az életük részévé vált és teherként cipelték. Milyen általános jegyek ezek? Amelyek valami által egyedivé, eltérővé teszi őket másoktól, és így kiemelt jegyet, végül pedig bélyeget jelentenek az életükben: hírnév, pénz, üzleti siker, testi hátrányok, korai házasság, kinézet, hajszín… stb.
Felmerül a kérdés: létezik olyan, akit ne tenne bármi különbözővé másoktól? Ha nem teszi őket semmi különbbé, akkor lehet, hogy pontosan ezáltal lesznek mégis mások?
És felmerül a kérdés: az válik saját magunk számára teherré, amely pont, hogy eltérővé tesz bennünket másoktól?

A forgatás egy sorozatosan visszatérő rádöbbenésből indult Laurát illetően, miszerint az embereket csodálkozással töltötte el, hogy Laurával tudnak beszélgetni, és a gondolatait értékesnek találják. „Egy két lábon járó sztereotípia vagyok” – idézte fel Anikó Laurát az egyik hazaútjukon, amire felmerült az ötlet, hogy készítsenek zenét ebből.
Nincs olyan ember, akit ne lehetne valamilyen skatulyába tenni, vagy azáltal, mert barna a haja, vagy azáltal, mert szőke, vagy azért, mert férfi vagy pedig azért, mert nő. Létezik így olyan ember, akit ne érhetnének sztereotípiák vagy bármi nemű előítélet?
Hogy mi által vált az ember természetévé az ítélkezés, arra Sába adott magyarázatot, miszerint az emberek amióta élnek, rendszerezni, osztályozni próbálnak. Ez korábban a történelem során falvakban is így volt, az egymás elfogadása és önmagunk megkülönböztetése másoktól az ember természete. Azáltal, hogy nagyvárosi, vagy épp 21. századi életet élünk, az emberek nem feltétlen falvakban, családonként találják meg különállóságukat, hanem sztereotípiákkal teszik meg ugyanezt és osztályoznak.

Ha az ember természete ez a folyamat, lehetséges, hogy az előítélet csupán egy eltorzult formája lenne önmagunk rendszerezésének, egy megismerésre való törekvés kezdeti formája? Lehetséges, hogy az egymásnak állított előítélet, csak önmagunk ismeretére tett szándék, amelyet egy másik létezése idéz elő? És lehet, ha megkérdeznénk, beszélgetnénk vele, ez a sztereotípia, – vagyis ebben az olvasatban megismerési szándék – utat találna magának?

Lehet, hogy a videoklipnek egy ilyen olvasata is lehet?

Hagyj üzenetet

Támogasd az Egyesületet

Ha tetszik a munkánk, kérünk, hogy támogass minket egy csésze kávé vagy csokor virág árával!

Csésze kávé

450 Ft

Csokor virág

2500 Ft