Gyermeki szívvel élni – beszélgetés Dallos Bogival

Fiatal, tehetséges, szép… annyi elcsépelt klisét lehet első ránézésre Bogiról mondani. Lehet róla tudni, hogy győri születésű, tiniként kezdett el énekelni, és a „We all” című slágerrel robbant be igazán. Ám sokkal több van az adatok és a klipek által mutatott szép arc mögött.

Körmendi Nóra: Sokféle sztereotípia él rólatok, híres emberekről. Személyesen a lemezbemutató koncerteden találkoztunk, ahol egy nagyon kedves, vidám, de legfőképpen természetes embert ismerhettem meg személyedben. Azt gondoltam, hogy itt van egy lány, aki ugyanolyan a színpadon is, mint az emberek között.

Dallos Bogi: A hitelességet kerestem – az életemben is és az éneklésben is. Próbálok mindig olyan lenni, mint amilyen egyébként is vagyok; ne legyen nagy különbség aközött, ahogy a tv-ben vagy a barátaimmal beszélek. Nem szeretnék maníros lenni vagy olyan témákról énekelni, amik nem állnak hozzám közel, vagy épp olyan cégekkel együttműködni, akiket nem szeretek, mert ilyenbe is belefutottam. Volt, hogy belecsúsztam, de nagyon észnél kellett lennem, hogy tudjam, hogy mit is szeretnék és mit szeretnék tovább vinni. Mert a közösnég abszolút érzi, hogy mi az ami őszinte és mi nem!

K.N.: Mi az ami inspirált abban, hogy erre a pályára lépj?  Vagy egyik reggel úgy ébredtél, hogy én ezt akarom csinálni és onnantól kezdve tudatosan mentél ebbe az irányba?

D.B.: Érdekes, mert sosem beszéltem még erről, hogy mi az ami inspirált a legelején; a szüleim abszolút- főleg apukám, mert ő nagyon zenekedvelő ember, annak ellenére, hogy nincs köze a zenéhez. Gondolok itt arra, hogy már 8 évesen Sziget fesztiválra vitt, Belgát és Európa Kiadót hallgattunk a kocsiban, aminek az összes szövegét tudtam. Valamint közös program volt, hogy szinte minden hétvégén a Győri Nemzeti Színházba mentünk, így ez a világ szépen lassan magába szippantott. Emellett persze imádtam a Disney sztárokat, megtanultam a dalokat és ezeket énekeltem otthon. Az egyik általam énekelt dalt Édesapám megosztotta, amit megtalált egy zenei menedzser; így kezdődött a történetem.

K.N.: Ekkor tehát még nem voltak kiforrott terveid…

D.B.: A legelején én még nagyon nem tudtam, hogy mit akarok ezzel az egésszel kezdeni! Tizennégy évesen belecsöppentem a zenei világba, ott volt egy menedzser, tanultam hangszereken játszani; de nem akkor még nem írtam dalokat, dalszövegeket, szóval nem voltam annyira tudatos az elején. Az azonban soha nem volt bennem, hogy én sztár akarok lenni, ez nem így működött, hogy azért csináljam, hogy tartalom nélküli senki legyek, akit fotóznak.

K.N.: Ha már sztereotípiák, akkor azért könnyen süthetik rá az emberre azt, hogy egy a sok közül, hogy a sztárcsináló gépezet egy újabb szülötte? Mert egy laikus nem látja e mögött, hogy mennyi munka van és magát az embert, aki mindezt létrehozz.

D.B.: Visszagondolva, most már úgy látom, hogy az elején én is ennek a gépezetnek a része voltam. Megjelentek az első dalaim, melyek nem igazán álltak közel hozzám. Volt egy zeneszerző, megírta a dalokat, kaptam egy szöveget, persze megnéztem, hogy tudok-e vele azonosulni, de ez nem művészet. De kellett ahhoz, hogy megtapasztaljam mit nem akarok és tudjam merre akarok elindulni. Ha ez a lépcsőfok kimaradt volna, nem biztos, hogy idetalálok egyszer, ahol most vagyok. Ezért én mindent nagyon büszkén vállalok a múltamból.

K.N.: Mi volt, ami ebből hiányzott szerinted?

D.B: Én magam. Nem tudtam akkor még, hogy ki vagyok igazán. Magamhoz képest szerintem jól felénekeltem a dalokat, de én sem hittem annyira a produktumban, és azt azért érzi a közönség is, hogy ha valami nem őszinte. El is gondolkodtam ezután, hogy biztos nem vagyok tehetséges és nekem ezzel nem igazán kellene foglalkoznom.

K.N.: De mégsem így történt.

D.B.: Kaptam egy megkeresést, Tóth Zoli rám írt, hogy lenne egy dal, amihez egy pozitív kisugárzású és egy jó angol kiejtésű lányt keres, ez volt a „We all”. Átküldte a demóját és elsírtam magam, miközben hallgattam. Ez volt az a dal, amit tudtam, hogy el akarok énekelni. Ezt felénekeltem és azt éreztem, hogy kezd teljesen önazonossá válni a produkció. Innen számítom azt, hogy én Bogiként tevékenykedem; de az sem volt még az, mint ami most van.

K.N.: Miben más az akkori Bogi és a mostani?

D.B.: Akkor még nem voltam szerző, nem  írtam szöveget és énekdallamot, viszont elkezdett jönni az inspiráció, hogy csináljam, de még nagyon félénk voltam. Egy évig írtam úgy szöveget és dallamot, hogy senkinek sem mertem megmutatni, mert úgy éreztem ez biztos nem jó.

K.N.: Mitől fordult át benned ez, honnan merítetted a bátorságot, hogy megmutasd, hogy „igazából ez vagyok én”?

D.B.: A Dal című műsornak nagyon sokat köszönhetek, mert rengeteg kapcsolatot szereztem, és nagyon sok embert ismertem meg. Az egyik legértékesebb kapcsolat a ByeAlex-szel való barátságom. Őt nagyon tehetséges írónak és gondolkodó embernek tartom, ő motivált és inspirált engem ebben. Illetve egyre több olyan dolog történt az életemben, amiről úgy éreztem, hogy szeretnék róla beszélni.

K.N.: A dalszövegek, amiket írsz, azzal megmutatsz mindent magadból, ez milyen érzés?

D.B.: A zenélés olyan, mintha engedném, hogy beleolvassanak a naplómba, félelmetes ez kicsit.

K.N.: Ahogy ezt mondtad bevillant a 13-as ház című zenéd, mert az volt az a dal és klip ami nagyon megfogott és onnantól kezdtem felfigyelni a többi zenédre is.

D.B.: Igen, onnantól kezdve lettek a zenéim önazonosak, mert életem első magyar szövege. Az volt a fordulópont. Nem lett egy hatalmas rádiósláger, de én nem is ezt akartam, hanem azt, hogy betaláljon néhány embernél annyira, hogy felfigyeljen egy kicsit.

K.N.: Az elmúlt pár évben több névvariáció is felmerült, kezdve azzal, hogy Bogi, Bogi and the Berry végül most Dallos Bogi.

D.B.: Igen, nagyon sok kavarodás volt a sajtóban, a rádióban és iszonyú kellemetlen volt. Ezért is döntöttem úgy, hogy legyen Dallos Bogi és mindenhol ezt kommunikálom. Úgy érzem, hogy a változás jó, és előrevisz. Most szerintem megtaláltam az utam, de nyilván egy támogató csapat nélkül nem működne.

K.N.: Ahogy erről beszélsz az a vágy mutatkozik meg, hogy együtt szerettél volna alkotni másokkal?

D.B.: Igen! Zavodi Marci, Szepesi Zsolt, Szebenyi Dani, Kedves Peti ők azok a zeneszerzők akik segítettek abban, hogy a fejemben megvalósuló dallamok és szövegek igazan profi köntöst kapjanak, és így jöhetett létre az első nagylemezem: Az Épp most zenei világa. Illetve a családom, és a szerelmem támogatása nélkül sem ment volna. És minden befektetett energiát visszaadnak azok a pillanatok, amikor egy koncerten látom az embereket, akik kívülről fújják a dalokat. Akkor úgy érzem tudtam valamit adni.:)

By |2018-01-17T17:50:38+00:002017. 5. 26. |Categories: Beszélgetések|Tags: , , , , |0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Támogasd az Egyesületet

Ha tetszik a munkánk, kérünk, hogy támogass minket egy csésze kávé vagy csokor virág árával!

Csésze kávé

450 Ft

Csokor virág

2500 Ft