Mellém ült.

Ázott esernyőmet elvettem, hogy Őt ne vizezzem.

Magamat az ülésen elrendeztem, elfér-e megkérdeztem.

Csendben utaztunk át három megállóhelyen.

-Viszontlátásra! – köszönt el a negyediken.

-Viszontlátásra! – fordítottam utána fejem.

Ezután egy kérdés zakatolt: ember embernek hogyan lett idegen?