Amikor legutóbb feltettem magamnak a kérdést, hogy miért szeret az ember öltözködni, miért képes eltölteni rengeteg időt azzal, hogy kiválogatja a megfelelő ruhadarabokat, néhány nő társammal arra jutottunk, hogy valószínűleg ezzel is üzenni szeretnénk magunknak, másoknak egyaránt. Manapság nagyon nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy mit viselünk, milyen ruhába bújtatjuk magunkat, de elgondolkodtunk-e már azon, hogy milyen üzenetet szeretnénk közvetíteni öltözködésünkkel magunk és mások számára;

Elek Betti a CABALA fashion – motivációs ruhamárka megalkotója megtette, és egy működő vállalkozást épített erre a koncepcióra.

Csovcsics Kitti: Mikor és hogyan jött az ötlet? – kezdjük is a beszélgetést, miután bemutatkoztunk egymásnak.

Elek Betti: Két éve kezdtem el a saját vállalkozás ötletén gondolkodni. Korábban színpadi táncosként végeztem, majd 6-7 évet vendéglátásban dolgoztam eleinte éjszaka, később félig meddig normális munkarendben, de a legvégén már nem szerettem, nem okozott örömet. Általában sodródtam, de két évvel ezelőtt elkezdtem azzal foglalkozni, hogy megtaláljam a szenvedélyemet. Önkutatásba kezdtem, hogy ki vagyok, mi vagyok, mit szeretnék, mi okoz örömet és akkor így jutottam a divathoz. Amikor veresenytáncoltam én terveztem a versenyruhákat – már akkor nagyon szerettem ezt csinálni, csak eddig nem fordítottam erre nagyobb figyelmet, viszont ezután elkezdtem ezzel komolyabban foglalkozni és alaposabb tanulásba kezdtem. Először csak a ruhatervezés területe érdekelt és ebbe az irányba indultam el, aztán hagytam magamnak félévet arra, hogy tanuljak – eközben jött az önfejlesztés az életembe komolyabban, elkezdtem nagyon sokat olvasni a témában, különböző tanfolyamokra, workshopokra járni és az életem részévé vált. Ez egyfajta életforma ami annyira elkezdett érdekelni, hogy megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy milyen jó lenne ezt a ruhákon is megjeleníteni. A megerősítések, a mantrák és a motiváció mindig is nagyon fontosak voltak a számomra, és úgy gondolom, hogy ez a legtöbb embernek szintén az. Megszületett bennem az igény, hogy milyen jó lenne, hogyha ezek a pozitív feliratok megjelennének a ruháimon is és mindig velem, rajtam lennének a napom során. Ezután már nem volt megállás – elkezdtem tervezgetni és megvalósítani az ötletemet.

CsK: Sokat gondolkodtál, amíg megtaláltad ezt lehetőséget?

EB: Egyik pillanatról a másikra ért a felismerés, hogy ez mennyit tenne hozzá csupán az én mindennapjaimhoz is – és magamból kiindulva bíztam abban, hogy másoknak is hatalmas motiváció lehetne, hogyha pozitív feliratok lennének a ruhájukon. Nekem ugyan nincsen tetoválásom, de nagyon sokszor látom, hogy ha valakinek valami fontos, azt sokesetben a csuklójára tetováltatja. Én sosem mernék tetováltatni, viszont nagyon tetszik a fontos dolgok efféle megjelenítése magunkon. Ezek a tetoválások általában nem a külvilágnak szólnak és az én üzeneteim sem – titkos üzenetként csak a ruha viselőjének szánom, így történt, hogy belehímeztük a ruhába a szavakat és az üzenetet.

CsK: Mennyi idő telt el aközött, hogy megjelent benned az igény, hogy szeretnél valamit létrehozni és hogy ez testet is öltött?

EB: Nagyon rövid idő telt el. 2015 januárjában kezdtem el törni a fejemet azon, hogy mihez szeretnék kezdeni és február környékén már a „hogyan”-on gondolkoztam. Pár hónap alatt tudtam, hogy a divat a cél, nyár közepén pedig már teljesen összeállt a kép bennem és megszülettek a „kabalaruhák” elméleti síkon. Január és szeptember közötti időszakban megtanultam varrni, szabásmintát készíteni, modellezni – minden területből egy picit, hogy nagyjából átlássam a szakmát. Szeptemberre jutottam el odáig, hogy hozzá is kezdjek a megvalósításához.

CsK: Ennyi idő alatt mindezt megtanulni az nem kevés munka, intenzív lehetett.

EB: Igen, az volt. Akkor még a vendéglátásban dolgoztam, mellette tanultam, úgyhogy a nyaram ráment erre, de megérte. A suliban nagyon sok olyan emberrel találkoztam, aki tervezgette, hogy majd létrehoz valamit, de nem mertek elindulni. Nekem is nagyon sokan mondták hogy még tanuljak, mert még nem vagyok elég jó, még nem tudok mindent – és ez igaz is, a mai napon sem mondhatnám, hogy mindent tudnék (sőt..), de úgy éreztem, hogy nekem nincs már annyi időm hogy még 3-4 évet eltöltsek el egy főiskolán, hiszen akkor volt ott éreztem magamban a belső erőt, a motivációt. Azt éreztem akkor, hogyha most nem kezdek neki, akkor később biztosan nem fogok. Döntenem kellett és én belevágtam.


CsK: Mit gondolsz, mi miatt tudtál elindulni?

EB: Nagyon nagy motiváció volt a párom, aki mindig azt mondogatta nekem, hogy meg tudom csinálni – olyan sokat hallottam ezt tőle, hogy egy idő után én is elhittem és magam is elkezdtem ezt mantrázni magamban. Bevallom, nem készítettem üzleti tervet, hiszen amikor elkezdtem volna kidolgozni és átgondolni, hogy mire készülök akkor természetesen megijedtem és megrémisztettek a számok. Azt a 3-4 hónapot úgy vészeltem át, hogy csak arra figyeltem, hogy sikerülni fog – csupán a belső hangomra és a saját hitemre hallgattam, nem pedig azokra a gondolatokra, amelyek szerint nem sikerülhet. – mondja mosolyogva. Szerintem emiatt tudtam létrehozni ezt és elindulni. Persze nem mondom, hogy ezt így kell helyesen csinálni (üzleti tervre igenis szükség van – lenne jobb esetekben.) – azóta nekem is nagyon sok tanulópénzt meg kellett fizetnem, hogy nem hallgattam ezekre a hangokra, de tudom azt, hogy ha jobban odafigyeltem volna rájuk, akkor sosem indultam volna el.

CsK: Látsz-e kapcsolatot aközött, hogy benned mi zajlik és hogy hogyan fejlődik a vállalkozás?

EB: Azt gondolom, hogy minden vállalkozás egy önismereti utazás, nálam pláne az volt, mert az önismerettel kezdtem. Ahogy elkezdtem a vállalkozást építeni csomó akadályba ütköztem és sok kudarcom volt, viszont erre mondják, hogy egyszer nyersz, egyszer pedig tanulsz. Sok mindent megtanultam már ezidő alatt is a vállalkozásról és a vállalkozás által magamról is. Ahogy én fejlődök, úgy fejlődik a márka is; egyre több értelmet látok benne, egyre jobban áll össze az én fejemben is, hogy hogyan tudom átadni a legjobban azt az üzenetet, amit szeretnék. A kezdetek óta – ezalatt az egy év alatt is már hatalmasat változott a márka. Mikor elkezdtem például nem akartam a saját arcomat, az egyéniségemet beletenni, úgy gondoltam, hogy elegendőek a gondolataim amiket a ruhákra és a ruhák mögé teszek – viszont nagyon korán ráébredtem, hogy szükség van a személyes jelenlétemre – arra, hogy az arcomat adjam a gondolataim mellé, mivel egy igazán személyes dolgot kommunikálok, az emberek számára hitelesebb és jobban átérződnek a gondolataim hogyha ezt a saját életemen keresztül adom át nekik. Egyébként nagyon nehezen indult be, majdnem fél évig csak magammal kommunikáltam a különböző közösségi oldalakon. Nagyon nehéz volt – mint minden vállalkozás kezdő időszaka, de ilyenkor kell kitartani. November környékén volt az a pont, amikor rádöbbentem, hogy már nem csak magammal beszélgetek, hanem vannak ott emberek is a számok mögött – ez hihetetlen jó érzés volt. Azt látom, hogy nagyon nagy jelentősége van annak, hogy meglegyen a kapcsolatom az emberekkel és én is nagyon igénylem ezt. Az embereknek szüksége van arra, hogy beszéljünk, kapcsolatot vehessenek fel velem és én is mindig nagyon örülök a visszajelzéseknek. A vásárlóim elégedettsége adja meg az én „miért”-emet, amiért érdemes minden nap felkelnem és küzdenem.

CsK: Milyen értékeket közvetítesz a márkán keresztül, mit látsz?

EB: Az első és a legfontosabb az a motiváció, hogy a szürkébbnek tűnő napokon, amikor elvesztenéd a talajt a lábad alól ott legyen a szemünk előtt az
üzenet, amiből meríteni lehet. A feliratoknak – azontúl, hogy a jelentésükkel motiválnak és folyamatosan mantrázhatjuk őket – van egy másik hatásuk is, hiszen a pozitív szavak rezgései önmagukban is kihatnak a szervezetünkre, anélkül is, hogy olvasgatnánk őket. Masaru Emoto munkássága nagyon meghatározó volt számomra – Ő volt, az, aki a vízzel kísérletezett és azt vizsgálta, hogy milyen hatása van a szavaknak, a gondolatoknak, a tetteknek a vízre. A kísérletek azt mutatták, hogy attól függően milyen szót írtak a víz oldalára, úgy változott a kristályszerkezete. Ezt vittem tovább én is ruháimba, hiszen gondoljunk csak bele: ha az emberi test nagy része víz, akkor ránk is hasonló mértékben hat, amit viselünk. Ha víz kis üvegére elég volt, hogy ráírják a „szeretlek” szavacskát és csodálatos formát vett fel a vízkristály szerkezete – akkor vajon mit tehetnek velünk a hasonló pozitív feliratok a ruhánkon, bőrünkön? Az aktuális kollekcióban a különböző feliratok mellett megjelenik pusztán ez a varázsszó is a ruhákon: Szeretlek.

Hiszem, hogy az vagy, amit gondolsz magadról és a gondolataink formálják az életünket. A márkám és a kabalaruhákon található feliratok küldetése, hogy kicsit módosítsuk a gondolatainkat pozitív irányba – ami lássuk be, hogy egyébként hosszútávon nem is olyan egyszerű. Úgy hiszem, hogy a márkámat hitelesen képviselve nekem példát kell mutatnom ehhez, mégis sokszor én is elveszítem még a kontrollt. Magamon is azt tapasztalom, hogy ugyan folyamatosan igyekszem pozitívan gondolkozni, mégis óhatatlanul eltévedünk, ezért a hétköznapokban szükség van ilyen apró kapaszkodókra, amik segítséget nyújtanak abban, hogy visszataláljunk. Előfordult már, hogy teljesen elveszve éreztem magam és agyonbőgőtt szemmel pillantottam meg a karomon a feliratot: „Szeretem Magam.” – Ilyenkor a legnehezebb ezt a mondatot átérezünk, viszont ilyenkor van rá a legnagyobb szükségünk, ilyenkor kell valami, ami biztosít bennünket arról, hogy mindig szerethetőek vagyunk és értékeljük önmagunkat. Az még fontos – teszi hozzá Betti – hogy én nem szeretnék senkit meggyőzni a ruhák erejéről, arról, hogy vegye fel a ruháimat, mondogassa magában, hogy szeretem magam és majd jobban fogja magát érezni, mert ez nincs így. Hinnünk kell a szavak erejében, tudni azt, hogy mit jelentenek a feliratok és ha kellő hitünk megvan hozzá akkor fognak segíteni nekünk.

CsK: Neked ebben rengeteg munkád van és tettél azért, hogy ezt megtaláld magadban, viszont aki felveszi a ruhát, vajon ugyanazt tapasztalja-e általa, mint te?

EB: Nem biztos. Ahogyan az előbb említettem szükséges egy bizonyos fokú hit és tudatosság ahhoz, hogy a kabalaruhák a megfelelő hatást érhessék el. Igyekszem a jövőben kicsit több hangsúlyt fektetni a blogomra is és arra, hogy megfelelően tudjam átadni a gondolataimat a ruhák mellé. Viszont működik a vonzás törvénye – hiszem, hogy akik rám találnak, azok azért rendelnek, mert értik és értékelik a ruhákat és mindazt amit nyújtani tudnak a viselőjük számára. Úgy hiszem, hogy a ruháimnak igazán csak úgy van értelme, ha az, aki viseli őket, az átérzi azt az üzenetet is, amit visel. Érdekes –mondja elgondolkodva – egyszer rám ír1t egy lány, és elkezdtünk beszélgetni arról, hogy milyen felirat kerüljön a ruhájára. Ő azt mondta, hogy most épp olyan szakaszban van amikor egyáltalán nem szereti magát, ezért azt a feliratot semmiképp nem kérné. Aztán mondtam neki, hogy lehet, hogy pont ezért lenne erre szüksége, hogy erősítse őt. Működött.

CsK: És a végén egy kicsit más jellegű kérdés: tapasztaltál-e olyat, hogy elindul belőled valami, aztán azt veszed észre, hogy egyszer csak elfogy az erő a tetteid mögül?

EB: Igen. Ugyan most már minden nap azzal foglalkozhatok, amit szeretek és ami örömet okoz. mégis nagyon sokszor velem is előfordul, hogy elveszek, azt érzem, hogy görcsössé válnak a dolgok és nem élvezetből csinálom. Ilyenkor  fontos picit megállni és akár külső szemmel ránéznem az életemre, vagy éppen csak lecserélni azt a szemüveget ami éppen rajtunk van és a pozitív dolgokat észrevenni.

A beszélgetés alatt szinte alig vettünk levegőt, azt éreztem, hogy nagyon könnyen megtaláltuk egymással a közös hangot és ezért nagyon hálás vagyok Bettinek. Megosztotta a történetét annak, hogyan lehet a semmiből valamit létrehozni, amit aztán szeretünk is csinálni. Egyáltalán nem tűnik lehetetlennek, de némi bátorság, elhatározás és munka mindenképp szükséges hozzá. Általa ismét megerősítést nyert bennem, hogy rengeteget tudunk tanulni egymás hozzáállásából, történetéből, csak kérdezni kell .

 

By |2018-01-17T17:50:39+00:00április 25th, 2017|Egyéb|