Újjászületni tanít a természet

Ma sétálni voltam az erdőben. Néztem a fákat, amelyeknek tetejét letörte 2 éve a rájuk rakódott jég súlya. Akárhányszor látom őket és a megcsonkított lombozatot, csodálom őket, hogy mindannak ellenére ami történt rendíthetetlenül állnak, évről évre előbb rügyeket, majd lombokat növesztenek.

Voltak olyan fák, amelyeket a súly tövestől csavart ki.

A fa nyomában és a kicsavart gyökéren is hemzseg az élet, virágok és különböző zöld barátaik bújnak elő, de az sem ritka, hogy a látszólag kifordult törzsből új hajtások törnek az ég felé.

Azok a fák halottak csupán az erdőben, amelyek elkorhadtak, kidőltek, vagy az ember keze által csonkítottak. A fa nem szomorkodik, hogy őt kár érte, hajt szakadatlan, lombot növeszt. Mi, akik nézzük és egyáltalán észrevesszük a “kárt” – gondoljuk, hogy ennek nem így kellene lennie, hisz a fának nem ilyen a koronája – de a fát ez semmiképp sem érdekli. A fák tövében hóvirág jelzi a tavasz közeledtét. A virág egészen rövid időt tölt a felszínen, kivirulva – mégis évről évre kihajt.

Számára az év minden napja ugyanaz, a tavasz jöttével felbukkan és pár héttel később már nyoma sincs, esetleg a levelei maradnak utána.

Sosem hallom panaszkodni őket, hogy milyen rövid az a két hét, vagy milyen unalmas mindig ugyanaz, és a körforgás. Persze mondhatjuk, hogy de hát a virág és a fa nem is tud gondolkodni, sem emlékezni , az ember pedig igen. Ez tény. :)

Ettől függetlenül dönthetünk arról, hogy mire használjuk a gondolkodás szabadságának adományát.

Búslakodunk, hogy jajj a koronánkat csorba érte, kevés az időnk és a koronánknak sem így kellene kinéznie, vagy új rügyeket és lombot növesztünk újra és újra, amikor eljön annak az ideje?

By | 2018-01-17T17:50:39+00:00 2017. 3. 24. |Categories: Útközben|Tags: , , , , |0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

Támogasd az Egyesületet

Ha tetszik a munkánk, kérünk, hogy támogass minket egy csésze kávé vagy csokor virág árával!

Csésze kávé

450 Ft

Csokor virág

2500 Ft