Itt a farsang – jöhet a fánk. A munkahelyi ebédlőben ihletet kapva fánk sütésbe kezdtünk egy szép, még téli estén. Na de mi kell a fánk elkészítéséhez? Kiválasztottam egy receptet – sok vesztenivalónk nincs és amúgy szeretünk kísérletezni alapon. Hamar rájöttem, hogy 15 darabhoz való alapanyag bizony kevés, így kis szorzást végezve másfél adagra való hozzávalót kevertem össze.

A számolással nem is volt baj, de ez a szándék már csak akkor született meg, amikor két adagra való porcukor nézett vissza rám a langyos tejből. Kikanalazzuk, nem esünk kétségbe. Ugyan van némi rutinom a konyhában – mégis fontosnak tartom megemlíteni a hozzáállást amely a fánk elkészítésénél mellőzhetetlen: bármi történik, ne ess kétségbe.

Az alapanyagokról. 50 dkg liszt, 2 dl tej, 4 dkg élesztő, 5 dkg porcukor, 6 dkg olvasztott vaj, 5 darab tojássárgája, egy csipetnyi só, 0,5 dl rum, vagy pálinka.  Ez utóbbi szült bennem némi kételkedést, sem a rumot, sem a pálinkát nem szeretem, ugyan mi szükség erre? Mint megtudtam; ez az összetevő garantálja, hogy a fánk ne szívja tele magát olajjal – így minden kételkedésem ellenére a recept szerint jártam el, mindenből másfélszer annyit használtam, mint ami le van írva.

A sütéshez szükség van egy konyhai mérlegre, némi számtani tudásra az átváltásokhoz, 3 edényre, egy lábasra, úgy 1 liter olajra, szalvétára, asztalra, nyújtó fára és két erős kézre a tészta IMG_1227dagasztásához.

Először a tejet melegítettem fel, majd ebbe raktam az élesztőt és a cukrot – amikor is sikerült kétszer annyit a tejbe tennem először, mint kellett volna. Kimertem a cukrot, majd lefedtem és 15-20 percig állni hagytam. Ezután a liszthez kevertem az élesztős tejet, az olvasztott vajat, a tojásokat, a pálinkát (amiből a kevesebb mennyiség is elég, úgy gondolom) a sót – majd összegyúrtam.

A gyúrás. Folyamatosan esett szét a tészta, nem nagyon akart egybeállni, tésztára meg semmiképp nem hasonlított – végiggondoltam, mi hiányozhat belőle és arra jutottam, hogy valami olyan anyag, ami segít abban, hogy összeálljon a gombóc. Langyos tejre szavaztam, így még azt tettem hozzá, bár most jut eszembe, hogy lehet a víz is megtette volna.

Az összegyúrás közben azon gondolkodtam, hogy vajon kinek és hogy jutott eszébe az, hogy tésztát csináljon.

Nekem teljesen alap dolog, hogy a recept alapján tésztát gyúrok, de vajon ki találta ki ezt először? És hogyan jutott eszébe hogy a liszt, az élesztő, meg a többi hozzávaló együtt egymásra reagálva egy finom ételt fog eredményezni… Ebben még volt némi remény és bizonytalanság, főleg amikor meg-meg csapott a pálinka “illata”.

Gyúrás után 30 percet pihenni hagytam a tésztát, instrukció szerint: vagy 30 percig, vagy addig pihentetjük, amíg duplára kel a tészta. Nálunk 30 perc nem volt elég, így vártam, amíg megnő az óriás fánk gombóc. Miután megnőtt, meglepődve tapasztaltam, hogy jó illata van, a pálinka elpárolgott és csak a gyümölcsössége maradt meg. A tészta annak ellenére, hogy megkelt, elég tömör IMG_1229maradt, más volt mint hittem – nem nagyon hasonlított a lángos tésztájára. Ezután kinyújtottam ujjnyi vastagságúra, kiszaggattam – lisztet alig használtam, mert így is elég száraznak találtam a tésztát. Szaggatásnál több mérettel kísérleteztem; a kisebbek lettek a mutatósabbak azt hiszem.

A szaggatás után még egy kicsit várattak magukra – 15 percet – mielőtt elkezdtem volna a sütést.

A sütés. Több mint fél liter olaj, egy közepes méretű fazékban. Még a nagymamámtól láttam, hogy fazékban süti a fánkot – hát én is így tettem. Megvártam, míg felforrósodik az olaj és szépen elkezdtem pakolgatni a fánkokat. Félúton a tálca (amelyben megpihentek) és a fazék között középen mélyedéseket készítettem, majd a fazékba érve lefedtem őket egy fedővel. A szekrényben találtam üvegfedőt, ami azért hasznos, mert közben látom, mennyire pirul az alja. A forgatással úgy érdemes kalkulálni, hogy még azelőtt egy picivel történjen meg, mielőtt eléri a kívánt barnaságát. Fordítás után már nem tettem vissza a fedőt – ellenben folyamatosan ellenőrizgettem, hogy ne süljön túlságosan meg.

Miután készek lettek porcukorral, baracklekvárral tálaltam őket.

A kísérlet eredményei. A kisebb, 5 cm átmérőjű fánkok lettek igazán szépek. Az ujjnyi vastagság… nos, nálam az-az ujj vastagabb részét jelentette, ami ennél vékonyabb, azok szerencsétlenek nagyon kis csoffadtak lettek. A pálinkából a kevesebb több, frissen sülve még eléggé markáns ízt adott a fánkoknak, ami szerencsére kis időt várva tova szállt. Szóval nagyobb mennyiségben csak ínyenceknek és bevállalósaknak javaslom. :)

Ha úgy döntesz, hogy belevágsz – mert hát miért ne tennéd – szánj rá 2-2,5 órát. Frank Sinatraval különösen szórakoztató este előtt állsz. Végül öten tömték tele a pocakjukat.

Sok sikert és kellemes kikapcsolódást!