A változó világ gyönyörködtet

Hajlamos az ember a tapasztalatait rögzíteni. Hogy ami egyszer volt, az majd megint úgy lesz. De kérem szépen, ebben hol van a nyitottság? Hol van az újra való kíváncsiság?

Történt ugyanis, hogy a családommal Thaiföldre utaztam. Nem az első alkalom ez, hogy a Mosoly országába látogatunk. Pontosan tíz évvel ezelőtt jártam itt először. Minden pillanatban új ingerek értek, nem csoda, hiszen egy viszonylag földhöz ragadt, a gyökereitől elszakadni nem igazán hajlandó, szülővárosához foggal-körömmel ragaszkodó lány voltam akkor. Hála a sorsnak, vagy ki hogy hívja, egy cosmpolita szemléletű ember mellé keveredtem, akinek volt egy a megszokott világomból kizökkentő mondata: “Ágika, a Szeged táblán túl is van élet.”

Na, hát az azóta férjemmé vált embernek, igaza lett! Elindultam felfedezni a világot és sok megismeréssel gazdagodtam. Így történt ez most is, pontosabban történik, hiszen benne vagyok éppen.

16409239_1481661341844545_1917683067_oTélből nyárba, hidegből melegbe utazni, nagy kabátot ledobni örömteli nekem, aki a napsütést igazán kedvelem. Kissé aggasztottak azonban az utazásunk előtt felbukkanó hírek, monszun időjárás tombol a thai térségben, főképpen annak a szigetvilágnak környékén, ahová úticélunk mutat. Rögtönzött családi kupak tanácsot tartottunk, és megbeszéltük, megyünk. Hisz nem eshet örökké. Ráadásul volt már bennem korábban olyan kósza gondolat, hogy megnézném az országot az esős évszakban is. Úgyhogy – az időeltolódást is figyelembe véve – a 24 órás utat leküzdve Samui szigetén ereszkedtünk az esőfelhők között egy hamisítatlan trópusi repülőtérre. A reptéri személyzet gumicsizmában, talpig érő esőkabátban segítette haladásunkat a nyitott falú terminál felé, miközben csodálkoztam érzékeim játékán. Ugyanis a csizma és kabát nekem otthon a hűvös érzetét kelti, itt pedig gyöngyözött a halántékom. Jó hogy! A hőmérők 28 fokot mutattak.16388677_1481661315177881_805242434_o

A napok során gomolyfelhők jöttek-mentek. Az ég szinte mindennap leszakadt, de még hogy! Egy-egy ilyen alkalommal eszembe jutott jó anyám felkiáltása az otthoni nyári zivatarokról, miszerint is trópusi eső… Édesanya! Innen mondom neked, csekélység az ehhez képest. Pitty-pötty, így kezdődik, majd mintha az egész égbolt olyan dézsákkal lenne felszerelve, mint a szauna utáni jeges vizes vödör, amivel nyakon öntheted magad. És csak öntik, öntik, öntik. Már azon gondolkozol vége lesz-e valaha. Ha éjjel jött, ültem az ágyban figyeltem. Tekintélyt parancsoló volt a természet.

16409814_1481661335177879_1117919621_oItt tartózkodásunk ötödik napján azon kaptam magam, hogy lóg az orrom. Nem tetszettem így magamnak, a családtagokkal is kisebb összetűzésbe keveredtem. Mi történik? – tettem fel a kérdést és megálltam egy pillanatra magamba nézni. Az eső persze újra eleredt. És akkor felpattantam bedobtam egy labdát a fiúk közé. Focizzunk! – kiáltottam. Egyből mozdultak és már ment is a cselezgetés. A szálláshelyünk tető alá vonult kertész személyzete hangosan derült rajtunk, ahogy az esőben rúgjuk a bőrt és kacagunk egymás labdakezelési technikáján. Közben a csapadék észrevétlenül távozott a színről és azóta vissza sem tért.

Szóval, hogy mi történt velem? Rádöbbentem, hogy micsoda lehetőségek vesznek körül, de mindaddig míg egy fix képhez ragaszkodok – hogy korábban mindig napsütésben voltam itt – addig ezeket sem meglátni, sem megélni nem tudom.

Szeretnék erre emlékezni, és ha van ereje a hangomnak másokat is emlékeztetni…a változás bizony gyönyörködtet, nyíljunk meg rá.

By |2018-01-17T17:50:46+00:002017. 2. 7. |Categories: Útközben|Tags: , , , , |0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Támogasd az Egyesületet

Ha tetszik a munkánk, kérünk, hogy támogass minket egy csésze kávé vagy csokor virág árával!

Csésze kávé

450 Ft

Csokor virág

2500 Ft