forest-584354_1280

Megül a tél a süllyedő fák alatt,
pernye szálldogál az alkonyos sötétben,
aranyló parazsak pattognak a szendergő éjben.

Meggyújtják láng tanyáit a fekete rétnek,
és mint szétszórt, ólmos nehezékek,
úsznak a végtelen vizén a pislogó fények.

Alulról bámulom a milliónyi szempárt,
valami felébredt, messzi gondolattal,
játszom, hogy összekössem pontjait az ujjaimmal.

Meglepett vándorok kószálnak a partján,
majd egy, kavicsot dob a zavartalan tóba,
és az örvénnyel a pontokat egymással összemosta.

Aláállok a folyás megindulú színének,
és csodálom, ahogy úsznak a vadjai a tenger vizének.
Vándorolnak lényei a legmélyén a világnak,
hófehér hasukon a pontok összeállnak.

By |2018-01-17T17:50:40+00:00február 16th, 2017|Kultúra|