Esti szertartásunk keretében odabújok Boldi mellé. Néhány pókcsípését vadlevendula olajjal kenegetem, közben cirógatást is kér. Szelíden szem becsukásra intem, közben simogatom puha, vékony haját. Látom, hogy jól esik neki. Idilli kép, szívem folyik.
Egyszer csak elkezd nyammogni, mintha valami falatot kóstolgatna; nyelve hangot ad, ahogy a szájpadlásához ér.
Résnyire nyitja szemét, sandít rám, hogy figyelem-e. Majd közli – kipróbálom milyen az, amikor az ember jóízűt alszik.
Mindketten kacagunk és boldog öleléssel térünk nyugovóra.

By |2017-01-04T10:03:41+00:00január 4th, 2017|Egyéb|