cv

Szeretettel Szentadrássy István festőművész úrnak!

 

Te vének igaz cigánya!
Sorra dalol benned a pitypangos idő szája.
Csontos ujjaid közül szivárog át
korunk elhaló értelme, mit eldobolsz
félig alád hajlott széked karfáján.
Játszik a szemed, hogy huncutságod
barnán fürösztik benne az álmaink,
fáradtak vagyunk, és fáradunk alatta mind.
Mégis az elhaló porhüvely mögül kikandikál
némi figyelem, mivel megillett téged pár suhanc.
Nevük nincs, és nem is lesz, mert
elfújta már életük értelmét a lét.
Mégis szeretnék, hogy igaz légy,
és mit gondolsz, és mondasz, azt igazzá tegyék.
Gyermekek játsszák körülöttünk a világok harcát,
hogy bambán engedelmessé tegyék a világot,
és e gyengeségben elsorvasztják az igazi játékot.
De a gyerek játszva tanul, és legyen a másik bármi bamba,
a jó neveltetést mindenkinek az igazság adja.
Félthetjük az igazságtól gyermekeinket,
de féljen az, ki nem ismeri igaz erejüket!