christmas-1684546_1920Az elmúlt napokban felmerült bennem, hogy vajon Boldi hisz-e még a Mikulásban. Aztán jöttek sorra a válaszok, így…
Az otthoni kis táblájára gyöngy betűkkel – balkezes lévén küzd a szépírással – felírta, pontos adatokkal megírta a „levelet”.
Tegnap reggel szó nélkül elpakolta a szobájában a felfordulást.
Ma reggel a szokásosnál korábban felkelt, halkan járkált a lakásban, majd odabújt hozzám.
– Anyuci a Mikulás már itt járt, láttam a csizmákban vannak ajándékok.
– Akkor gyorsan nézd meg! – biztattam. Visszafelé száguldó talpai hangját hallottam és mosolyogtam. Az öröme egyenesen arányos volt a gyorsaságával.
Még mindig nem igazán tudtam eldönteni, hogy hisz-e a nagyszakállú létezését. Beszélgetést kezdeményeztem iskolába menet.
– Boldi! Mit gondolsz a Mikulásról?
– Hát azt, hogy nagyon aranyos.
– Bővebben?
– Északon él és szánnal jön.
– Honnan tudja, hogy a gyerekek mit kívánnak?
– Van egy nagy távcsöve. Tudod, olyan mint a csillagászoknak. Aztán annak az oldalán van egy piros kar. Amikor azt meghúzza, akkor belelát a gyerekek fejébe.
Ennyi, eldőlt, itt még van hit. Úgy tűnik, hogy egy piros karon múlik minden.

By |2018-01-17T17:50:48+00:00december 6th, 2016|Egyéb|