cookies-791112_1280Úgy döntöttem, elkészítem életem első mézeskalácsát.
Kutakodtam egy keveset receptek után, olvasgattam cikkeket a „Tökéletes mézeskalács titka” „Minden, amit a mézeskalácsról tudni kell” címekkel.

Bevásároltam, és ahogy hazaértem, alig vártam, hogy nekiálljak az elkészítésének. Pikk-pakk összeállt a tészta, egy kis hűtés és hajrá.
Először papírvékonyra nyújtottam a tésztát, így kicsit vérszegénynek tűntek a formák. Újragyúrtam a tésztát, hogy valamivel testesebbek legyenek a figurák.
Szurkáltam beléjük mandulát és franciadrazsét. Még egy kicsit mindig vékonynak bizonyult a tészta, nemigen volt mibe belenyomni a díszítő elemeket. Újbóli gyúrás, nyújtás.
A kisült tésztákat dekoráltam. Azt gondoltam, mosolygós arcú, nagy szemű mézeskalács emberkéim lesznek, amiket vásárokon lehet kapni. Majd tapasztaltam, hogy a figura feje kisebb annál, hogy két szeme lehessen franciadrazséból, de végül is miért is kell feltétlenül két szemhez ragaszkodni?
A megszáradt kalácsok egy részén elmosódott a dekor, egy részén pedig csak úgy simán levált a mézeskalácsról.
Nem tökéletesek, de valóságosak. Van például karácsonyfám, ami ki sem látszik a dekorcukorból, így inkább tűnik báránynak, mint fának.
Van egy küklöpszom, és egy másik emberkém, akinek a dekorálása közben elfogyott a türelmem, és csak úgy össze-vissza rányomtam a dekorcukrot. (Erről azóta sem vált le a dekorcukorJ)
Szeretem őket, mert azon túl, hogy finomak, ha rájuk nézek, eszembe jut a sok készülődés, utánajárás és izgalom, amit tapasztaltam a készítés előtt és közben. Az új út varázsa, a tapasztalatlanságból adódó sutaságok, a bátor kísérletezések, a sütő előtti guggolás és kíváncsiskodás, hogy na ebből mi lesz. Az első lépés a mézeskalácsvilágban. Nem, nem olyanok, mint a filmekben, és nem olyanok, mint a szakácskönyvek oldalain található képeken. Ezek olyanok, amilyeneket akkor és ott készítettem. Egyszeriek.
A recept röviden:
Egy adag kíváncsiság, lelkesedés és humor. Amire semmi szükség: elképzelni, hogy életünk első mézeskalácsának bármilyennek is lenni kell, majd csalódni, hogy nem olyan. Ez bátran helyettesíthető azzal, hogy örülsz annak, hogy tapasztaltál valami újat, csináltál valamit, amit addig nem.

 – Kürti Nóri