20160720_132812Építkezünk május óta. Egy éve döntöttük el, hogy ezt akarjuk. Az állami támogatás építéshez lehetősége ezután jelent meg. Megnéztük megfelelünk-e a követelményeknek és tudjuk-e vállalni azt ami ezzel jár? Igen! Így történt, hogy bátran belevágtunk az ismeretlenbe.

Rengeteg tapasztalással lettünk gazdagabbak. Megismertük a hivatali munkák rendjét és módját. Bepillantást nyerhettünk egy teljesen más világba, ahol minden csak szám és azonosító. Robotok világa. Egy kártyapartit rendezhetnénk az öt tagú család hivatalos irataiból. Azt is megtanultuk, hogy semmi sem úgy működik, mint ahogyan azt elmondják. A türelem gyakorlása néha nehezen ment.
Végül, öt hónap utánajárás és “papirozás” után- az általunk megvett telkünkön- elindulhattak a munkálatok. Minden keréknyom és tégla a majdani jövő ígéretét rejtette. Minden veríték csepp a munkásokon a munkát mutatta. Lassan elkezdett ház formája lenni a gondosan összerakott anyagoknak. Élénken él bennem az emlék, amikor az alapokon nevetve álldogálltak a gyerekek és mi is, hogy ez lesz a szobánk, ez meg a konyha…
Most cserép van a házon és berakták már a nyílászárókat is. A fűtő csövek lerakása következik és utána a belső munkálatok. Rengeteg dolgos kéz összmunkája az alkotás- ami ez esetben egy családi ház.
Így leírva milyen egyszerű és szép. Viszont rengeteg figyelem és összmunka kellett a családi életben is, hogy a férfi, aki az alkotáshoz járul hozzá, nyugodtan dolgozhasson. A háttérben a mindennapok gördülékenysége a gyerekekkel, ennyi volt csak a feladatom.
Ez a “csak” sem annyi, ahogy leírom.
Sokszor fáradtam el és türelmetlen vagy közönyös lettem. Ilyenkor segített az, hogy lássam hova tartunk! Lássam a következményt: ami egy családi ház, olyan környezetben, amiről mindig is álmodtunk.
Minden nehéznek tűnő dolog így válhat könnyedebbé. Most, a költözés előtt teendők kuszaságot mutatnak. A káosz, ami körülvesz mégis izgalmas, felfedezésre váró út és ez is csak hozzáállás kérdése.
Egymásban tartjuk a lelkesedés tüzét, nem hagyjuk kialudni. Természetes oda-vissza ható motivációja lett az életünknek.
A hála érzése, hogy vagyunk, álmodunk, akarunk, teszünk, kitartunk közösen. Minden nap ez jár át minket. Segít tovább menni. Ez kívülről káosznak tűnhet, de belül összetartást és szeretetet mutat. Mint a ház: tervek, a téglák, a cserepek sokasága, a felállított eszközök, amikből lassan formás házikó lesz.
Aki tudja, hogy mit csinál, annak harmónia lehet ez is.
Mert semmi sem az ami elsőre látszik.
Nekünk a karácsony tavasszal jön el, amikor végre beköltözhetünk.
Addig meg lehet élvezni a káoszt is, mert összekötő erők munkálkodnak benne.
Ez van mögötte.

By |2018-01-17T17:50:48+00:00december 12th, 2016|Egyéb|