img_20161112_122941Mártonnál jártunk” a Mórában. A libás hagyomány megihlette a Múzeum pedagógusait délelőtti foglalkozást szerveztek az apró kezeknek alkotásra. Na meg a játékos kedvű nagyoknak is.

A ludas ünnep megmozdította a szegedi családokat, a sokaságtól zsongott az Intézmény aulája. Már ettől a ténytől jó kedvem lett. Amit csak fokozott az előkészített lehetőségek tárháza.

Lányos többségben voltunk, és a fiam is nyitott mindenre, ezért az ékszerkészítéssel kezdtük a napot. Színes tollak és gyöngyök sorakoztak az asztalon. A szerszámokat ki akarta, megtanulhatta kezelni, ki nem akarta kapott segítséget hozzá. A toll díszekre karikát szorítottunk, belőlük láncot fűztünk. A keresztlányom magának, Boldi fiam nekem készített ékszert, és én is az édesanyámnak. Ma itt ülök narancs-lila-zöld nyakláncban, mellkasom rikít harsányan.

Mind az öt kreatív asztalt végigjártuk. Szabtunk és ragasztottunk: lúd szélforgót fújogattunk. Hosszú fehér lúdtollakkal sötét tintába nyúltunk, majd azzal Márton-napi írásokhoz díszes kezdőbetűt pingáltunk. Papírdobozból lámpást fabrikáltunk, este a sötétben azzal az udvaron körbe jártunk.  Hazafelé esőben futottunk. Mit is mond a népi jóslás? Az eső okán faggyal, szárazsággal számoljunk.

Ha Te még libát is ettél e jeles ünnepen, éhezni azt jövendölik nem fogsz a következő évben.