party-344162_1920Ünneptől- ünnepig 2.

Waldorf ovis Márton ünnep

“Kis utcákban lámpácskák, mint a csillagok az égen, pirosan- zölden- kéken, gyere Márton, nézd meg.”

Kisgyermekek élete a rendszerességben rejlik, mondják akik értenek hozzá. Ezért a cím ünneptől- ünnepig. Folyamatosságot jelöli egy folyton változó világban. Tapasztalom, hogy ebben lehet valami és nem csak a gyerekeket illeszteném ide, hanem az emberiséget.
Napok, hónapok, hetek, napok, órák…
Gondolkoztál már azon, hogy mindezek honnan jönnek? Mire jók?
Ez alapján éljük az életünket. Ezek egységesek.
Mindenki érti, mert, ha azt mondom 2016 november 11. Márton napja, akkor sok minden felsejlik ebben a pár szóban. Ha Waldorf ovisoknak mondod, csillogó szemekkel mondják:
– a lámpásokkal sötétben járni és énekelni, tábortűznél melegedni sült almát együtt enni!
A Márton ünnep előtt, a szülők készítik el a papír lámpásokat az óvónőkkel és gondosan megtervezik az ünnepet. Mihály ünnep után, már a Mártonra készülődve telnek a kicsik napjaik, dalok és játékok formájában. Minden napjukat ez lengi körbe.
Aznap készül estére a diós sült alma és az apukáknak is jut feladat. Tüzet rakni, miközben a gyereksereg- szülői kísérettel- lámpásokkal dalolva halad a Tisza-parti sötét erdőben.
Mit jelképez ez az ünnep?
Szent Márton volt az, aki egy koldussal a köpenyét osztotta meg a sötét hidegben. Egyebe se volt, mint a ruhája, így elfelezte.
Elgondolkodtató, hogy a közönnyel teli világunkban mi mit osztunk meg ma egy idegennel?
A lámpásokkal fényt viszünk a sötétségbe. A természet ilyenkor elcsendesül. Mi is tehetjük ugyanezt. Az éneklés a sötét erdőben, a lámpásokkal ballagás is ezt jelképezi.
Attól, hogy sötét van, nem kell nekibúsulnunk az életnek. Lássuk meg a lehetőségeinket!
Ott vagyunk egymásnak, vihetjük, “tarthatjuk”egymásban a fényt. A tűz melege- az otthon melege- ami megtart ilyenkor minden embert.
A mai rohanó világban ezek a sötét esték össze is hozhatnak bennünket és beszélgethetünk bensőséges hangulatban, ahol bármit lehet és mindent szabad. A gyerekek izgalma és fegyelmezettsége emelte az ünnep fényét.
Amikor véget ért a séta, a világító lámpásokkal indultunk haza, majd otthon tovább égett a mécses.
Éghet minden nap. Vigyünk fényt egymás életébe!

By |2018-01-17T17:50:49+00:00november 24th, 2016|Egyéb|