nature-669592_1920

Megkérdőjelezhetetlenül előtted állok,
dühödten, értetlenül, mégis vasakarattal,
ökölbe szorított, véresre vert marokkal.

Szándékodat fektettem keblem tetejére.
Elaltattam, hogy ne érezze fájdalmát,
míg az ember megérti szunnyadó álmát.

Titkokkal szültek meg, hogy titkukat őrizd.
Hűen el nem árulod, és ne is tedd!
Szorítsd magadhoz, mert megőrzöm őket veled.

Egy titok van, amit őrzőjüknek nem árultak el,
hogy míg a kakukk fenn a falon énekel,
az ember arcú ember újra életre kel.

By |2018-01-17T17:50:49+00:00november 30th, 2016|Kultúra|