Adventi koszorú készítése- másként

Varázskör, növekvő fény és saját magunk… ennyi alkotóeleme van az adventi koszorúnak. Aktuális, mindenhonnan ez árad felénk, így fogtam magam és utánajártam, hogy honnan ered, mit szimbolizál a minden évben november végén- december elején megjelenő asztali dísz.

15240163_1291154340906393_1256654369_nGyermekként Édesanyám készítette a koszorút, csodálattal néztem, ahogy az apró, finom kezek dolgoznak. Majd felnőttem és a csoda eltűnt. Voltak évek, ahol a karácsony szele meg sem legyintett; csak a rohanást és az emberi őrületet láttam magam körül, hogy “jaj most mindennek tökéletesnek kell kellnie, mert karácsony van”. Nem készültem, nem tettem azért, hogy az ünnep rám találjon; ahogy jött a dátum, úgy el is telt, meghittség és minden nélkül. Idén azonban valami más volt. Olvastam és kerestem az eredetét mindennek, kulcsszavakban: téli napforduló, sötétség, fény győzelme, átalakulás, védelem. A régiek keresték az ünnep lehetőségét, mert az ünnep töri meg a hétköznapokat (és itt félreértés ne essék, ez csak bennünk, emberekben van, a fejünkben és a gondolkodásmódunkban; hiszen nincs két egyforma nap- csak akkor ha elhisszük).

Mi rejlik egy koszorúban, mint szinbólumban?

A koszorúkészítés szokása igen ősi, a téli napfordulókhoz kötődő pogány rítusok és a sötétséget elűző fényünnepek velejárója volt. A különböző anyagokból elkészített (szalma, fűzfa, magyal, örökzöldek) varázskörök a teljességet, a folytonosságot jelképezik. A koszorúkat természetes alapanyagokkal díszítették, ennek a régiek termést gyarapító-, és az ártó szellemeket elriasztó hatást tulajdonítottak.

Advent első vasárnapja mindig Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnap- ez a keresztény egyházi év első napja. Minden vasárnap egy újabb gyertyát gyújtunk meg a koszorún, december 25-én pedig mind a négy gyertyát. A gyertyák növekvő fénye  a téli napforduló misztériumán kívül, a keresztény hit szerint az Isten általi világosságot hordozza.

15174449_1291166680905159_767240398_nMindez az összetett szimbólumvilág akkor vált igazán érthetővé, amikor beszereztem a hozzávalókat és megalkottam magam is egy koszorút. A gyerek, aki csodálja az alkotást megérett arra, hogy maga is alkosson és létrehozzon. Kevés szabadidővel rendelkezvén nekiálltam és csendben, magamba révedve bevontam, ragasztottam, díszítettem; közben nagyon sok mindenért hálát adtam: hogy itt lehetek és van lehetőségem egy koszorút csinálni a családom számára. Végiggondoltam, hogy hány millió nő készített akár velem együtt, egy időpontban koszorút a világon- és minden valaha élt női felmenőm is ugyanezt csinálta egykoron. Van ebben valami nagyon szép és meghitt dolog- egyfajta női sorsközösség.

Idén más lesz minden-már most más-, mint eddig volt. Most készülöl; ám ez külsőségekben nyilvánul meg a legkevésbbé- magamban készülök az együtt levésre, a meghitt magammal levésre és arra, hogy a fény ünnepe belül jelenjen meg, ne csupán a naptárban piros betűs napként.

By |2018-01-17T17:50:49+00:002016. 11. 27. |Categories: Családi kör, Egyéb|Tags: , , |1 hozzászólás

Egy hozzászólás

  1. Noémi %2$ - Válasz

    Kedves Írónő! Nagyon megfogott az írása. Kicsit máshogy nézek most már az előttem álló időszakra. A készülődést eddig kint csináltam, a lakásban, a munkahelyen. Most eldöntöttem, hogy ezt lecsökkentem és belül fogok készülni. Köszönöm és kellemes ünnepeket kívánok!

Hagyj üzenetet

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Támogasd az Egyesületet

Ha tetszik a munkánk, kérünk, hogy támogass minket egy csésze kávé vagy csokor virág árával!

Csésze kávé

450 Ft

Csokor virág

2500 Ft