A nő és a hivatás- Kávéházi beszélgetés Kálnási Anikóval

no_kave_2_a4-2Körmendi Nóra filozófus és írónő, a Nő arcai magazin főszerkesztője beszélgetett Kálnási Anikó művészeti menedzserrel. A Nő arcai kávéházi beszélgetések résztvevőit második alkalommal is a Baron Hotel Residence látta vendégül.

Nóri köszöntötte a vendégeket, és elmondta, hogy A nő és a hivatás lesz a beszélgetés témája.

Amit te csinálsz, az nem is munka, hanem hivatás. Hivatás az, amiben ott a szívünk, és nem csak egy feladat. A hivatás az, ami rád talál. A munka más, de a hivatás az, ami mindig visszaköszön valahol. Mesélj a te hivatásodról!

Az összes válasz benne volt abban, amit mondtál. A hivatás az a munka, ami a részeddé válik, a személyiséged része lesz. Ha elmegyek egy koncertre, nem tudok olyan szemmel ott állni, hogy ne azt nézzem, mit tudnék ebből én is megcsinálni. Többféle menedzser van. Vannak, akik kiemelnek egy teremőrt a sarokból, ráöltenek valami jó ruhát, mikrofont adnak a kezébe. De ez a tehetségkutató. Én abban hiszek, hogy tégláról téglára építsek fel valamit. Ez a nehezebbik is, persze.
Ha megnézzük azt, hogy kik vannak most a csúcson: Punnany Massif például. Azokat látjuk, akik a csúcson vannak. De, van egy munka, ami a felszín alatt folyik. Ehhez a munkához elengedhetetlen a háttér.  A stábnak is szívből kell nyomni, ugyanazzal a hittel és lelkesedéssel. A menedzser másik útja megtalálni az erősségedet, és arra kezdeni el építeni. Majd azt reflektor elé tenni. Az én erősségem, hogy mindenkinek megtaláljam azt, ami a legjobb benne. Mindenkiből kihozom a legjobbat.
Mindenkinek van egy hivatása. Mindenből lehet hivatás, ha azzá teszed. Ha megkérdezel egy gyereket, még csillogó szemmel, mondja, hogy mi akar lenni. Ott még nincsenek lehetetlenek.

Nekem is volt, hogy ott akartam hagyni a menedzseri szakmát. De aztán az Eurocision rendezvényen volt, hogy a Bogi nyakába borulva mondtam, hogy: Mégse leszek pék! De a pék is lehet egy hivatás. Például, ha valaki ki akarja találni a kókuszos kiflit. Az már különleges. Ha örömöm van benne, amit csinálok, és örömöt adok vele, az már hivatás.

Az jutott eszembe, ha pék lennél is felfuttatnád az egész pékláncot.

A mai napig nem jut eszembe annak a filmnek a neve, ahol Penelope Cruz játszik. A lényege az, hogy imádják a főztjét. Mindig azt az érzést főzi bele, amit főzés közben érez. Ilyen ez máshol is. Ott lesz az a szeretet, ami hivatássá teszi, amit csinálsz.

Az a kapcsolat, ami van köztetek az énekesekkel, mintha a barátaid lennének. És az jutott eszembe, hogy ugyanez áthat, és a közönség és közöttük is ott lehet a szeretet. És ebből látszik, hogy milyen fontos, hogy ott van egy társ.
Anikó, nagyon viszi a női vonalat. Aki mintegy anyatigrisként óvja az énekeseit, mégis iszonyat szeretettel tereli is őket. Hogyan tudod ezt a kettőt egyensúlyban tartani?

Ebben a szakmában egy nő abszolút ki tud teljesedni. Mégis ez egy férfi meló. Ebben a szakmában 10-ből 8 férfimenedzser. A sikeres emberek is legnagyobb arányban férfiak.  Egyszer mégis sikerült egy olyan csapatban dolgoznom, ahol a road, a hangmérnök és a menedzser is nő volt. Erre csak annyit mondtam: Yes!

Első és legfontosabb, hogy az ügyfeleim biztonságban érezzék magukat. Hogy érezzék azt, hogy hisznek bennük. Ez hit nélkül nem megy. És, persze annak is ott kell lenni, hogy mindent a valószínűség határain belül tartsunk. Ha a Nílust akarják maguknak, akkor közölni velük, hogy a Duna partján élünk. De mindig ott legyen, hogy hittel állni hozzájuk. És ebben van a női erő. Abban hiszek, hogy ahogyan a szem a lélek tükre, a hang is annak a leképeződése. És a fontos az, hogy bennük rend legyen. Ha megbotlanak, akkor nem sajnálni 3-5 órát, vagy egy reggeli 40 perces telefonbeszélgetést arra, hogy rendben legyenek. Ilyenkor nem énekes tanárt kell erőltetni, csak beszélgetni. És jönni fog magától minden.

Ez a ráérzés, mégis hogyan működik?

Honnan tudod azt, ha a féléves gyereked félrenyelt és fuldoklik, hogy lenyúlj a torkán és kiszedd, amit félrenyelt? Ebben van a női erő. A portfóliómban is különböző emberek vannak. Eltérő neveltetésben részesültek, eltérő helyről érkeztek. Engedni kell őket, hogy azt csináljanak, amit szeretnének.
Ebben az üzlet a legkevesebb. Nem számolom, hogy miért mennyit keresek. Van, hogy péntektől vasárnapig együtt vagyunk egy turné során. Többet vagyunk néha együtt, mint a családdal. Ez kémia nélkül nem megy. Kell, hogy egymásra hangolódjunk. Whitney Houstonnak sem kellett volna meghalnia, ha lett volna mellette valaki. Azon a szinten, ahol ő állt  nehezebb, de vannak jelek. Mégis, ha valaki a pénztárgépet kezdi el nézni, és belehajtod egy turnéba, vagy olyan lemezt erőltetsz, ahol teljesen nyögvenyelős a hangja. Ez nem megy.

Ez neki is a hivatása, nem csak nekem. És ő ezt bízza rám, a legféltettebb dolgát. Ez óriási felelősség és megtiszteltetés. Itt egy ember életéről van szó. Ebben benne vannak a tévedései és sikerei is. Alig van pár dolog, ami a jéghegyből kijut a felszínre. Kell az a munka is, ami előtte van? Akkor gyere!

És mi volt a te utad eddig?

Kokót és Erdei Zsoltot menedzseltem eddig. Amikor világbajnokok lettek, akkor kezdtem el gondolkodni, hogy mást kellene csinálni. Mondjuk az ének területén. Úgyhogy Zsédával dolgoztam ezután.  De aztán megint jött az a gondolat, hogy valami mást kellene csinálnom. Így 3 hónapot elmentem a Balatonra, hogy újrafogalmazzam önmagamat. Pék szerettem volna lenni.  De azon a nyáron volt egy „erőszakos” kislány, aki többször is hívott, hogy szeretne velem dolgozni. Hiába mondtam, hogy már nem lennék menedzser, akkor is hívott, és akkor mondta, hogy csak beszélgessünk. Még az autópálya felénél sem voltam, már hívtak, hogy lenne pár lemez, amit át kellene nézni, elküldhetik –e. Így azon kaptam magam, hogy ismét a pályán vagyok.
Ez nem egy olyan szakma, ahol van egy A4-es lap, és arra minden le van írva. Ezt formáljuk mind a ketten. Vannak aztán jelek, jönnek a kősziklák, vagy épp minden megy magától.

Igen. Egy éve a Nő arcai magazin is rendezett több beszélgetést. De az emberek nem jöttek el. Most viszont már ennyien itt tudunk lenni. Megvannak a lépések.

Harrison Ford is azt mondta egyszer, hogy nem a jóképűség számított soha. Csak ő volt a legkitartóbb.

Mikor van az, amikor nemet mondasz egy emberre?

Amikor nem tudok benne hinni.
Van egy preferencia a fejemben, ami mentén haladok. És nem szabad hagyni, hogy ezt a másik felülírja.

A beszélgetés alatt végig ott ült mögöttem egy lány, aki izgalommal és néha egy-egy halk kuncogással hallgatta végig a beszélgetést Nóri és Anikó között. A beszélgetés után megfordultam, majd odamentem és megszólítottam Cserpes Laurát, hogy ha lenne kedve, pár gondolattal egészítse ki az estét.

A beszélgetésben elhangzottaknak egy másik oldala vagy.  Hogy élted meg, hogy visszahallod az Anikóval való közös munkátokat?

Engem büszkeséggel töltött el. Bebizonyosodott újra, hogy társra találtam, hogy ő egy jó ember. Érdekes volt az ő szemszögéből hallani ezeket. De a beszélgetés alatt is látszott a hozzáállása, a lényeg, hogy ő egy jó szakember, elképesztően precíz figyelemmel.

Hangzott el számodra új információ?

Nagyon sokat beszélgetünk. Bizalomra alapul a kapcsolatunk. Kívülről lát, mégis törekszik a lelkünket ápolni. Azt nagyon érdekes volt hallani, hogy a gyerekneveléshez hasonlította a helyzetet. Ez érezhető is.
Ami még megfogott a beszélgetés alatt, az az ösztönösség. Ő annyira nő, mégis ott van benne a férfi. Olyan, mint egy erős bástya, aki a háttérben van.

A másik, hogy merjek nemet mondani a dalokra. Volt, hogy sikerre vitt projekteknek mondtunk nemet. De az ütközött volna azzal, amit 4-5 év múlva tervezünk.

Mondtad, hogy megfogott az ösztönösség. Ezt te is tapasztaltad már magadban?

Igen, nekem is volt már ilyen. Az előző menedzseremtől ösztönből jöttem el, és választottam Anikót. Volt egy fellépésem, ahol egy borzalmas ruhát akartak rám adni. Én teljesen magam alatt voltam, és Anikó a semmiből odalépett, megölelt, és annyit mondott: Nyugodj meg, téged semmi nem tud elrontani! Ezzel nagy erőt adott, és nagyon meg is maradt bennem. Majd volt olyan, hogy a facebookon a dalaimból osztott meg gondolatokat. Ezután, persze, megnéztem, hogy kikkel dolgozik, de nem volt kérdés, hogy ő az, akivel dolgozni szeretnék.

Az jutott eszembe, hogy te már megelőlegeztél magadnak egy tapasztalást, hogy mi az, ami nem visz előre. A hirtelen siker. Ebből viszont tudsz meríteni.

Igen. Olyan ez, mintegy párkapcsolat. Itt sem a sebeknek kell figyelmet adni. Meg kellett tanulnom utána újra bízni. Benne tudok. Ehhez semmi más nem kell, csak bizalom és hit. Ő semmit nem akar rám erőltetni.

By | 2018-01-17T17:50:50+00:00 2016. 11. 14. |Categories: Beszélgetések|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

Támogasd az Egyesületet

Ha tetszik a munkánk, kérünk, hogy támogass minket egy csésze kávé vagy csokor virág árával!

Csésze kávé

450 Ft

Csokor virág

2500 Ft