Időn és téren át

door-1610440_1280Felkaptatott a domboldalra, csodálva járta a sziklás utat, és hallgatta a romok meséit. Kovácsoltvas kapuhoz ért, mögötte egy templomféle körvonalai rajzolódtak. Áthaladt a kapun. Egy férfi épp ácsolt valamit a templom udvarán, maszatos gyermekek játszadoztak körülötte.

Belépett a templomba. Nem, nem templom ez ma már. Régi kövek, mozaikok, cserepek meséltek sorra népekről kik valaha régen ugyanúgy koptatták a sziklás utat, ahogy ma ő maga, kik ugyanúgy beléptek ide kutatva az ismeretlent, keresve az ismerőst.
Megakadt a szeme egy zongorán. Mit keres itt egy zongora? Kiállítási tárgy lehet, gondolta.
A zongorán egy papír állt, rajta írás. Tiltás lehet talán. A lány nem ismerte a betűket, így bizonytalanul továbbhaladt, majd hirtelen megfordult.
Finoman felhajtotta a pianínó fedelét, és elé tárult a fekete-fehér világ, kapuja a végtelennek.
Körbefonta sok emlék mikor még apró kislányként ügyeskedett a billentyűkkel, és két mutatóujjával követte nagyanyja girbegurba mutatóujját, hogy egyik hangot a másik után fűzve szólaljon meg a kedves dallam a madárról. Lassan keresgélte, hogy mely billentyűk rejtik a dallamot, mi kitöröl-hetetlenül megmaradt szívében, ahogy a girbegurba mutatóujj képe, és a kissé rekedtesen fátyolos énekhang is. A láthatatlan vezette a lány kezét, míg végül a dallamfoszlányok össze-kapaszkodva lábujjhegyen kilopóztak a templom ajtaján, hogy továbbsettenkedve vigyék hírét játékának.
Könnyek koppantak a zongorán ott az egykori kis templomban, az ódon sziklák tetején.

Kint közben lassan sötétedni kezdett. Itt az ideje menni. Befejezte a játékot, hátratolta a széket, indulni készült, mikor egy fiú lépett hozzá. Az udvaron bóklászott mikor finom hangokra lett figyelmes, és elindult a hang irányába:
– Elvarázsoltad az estémet, köszönöm neked.

A lány csak mosolygott. Nem én, gondolta. Valami más, mi téren és időn át halad, valami, mit kapunk és adunk, valami, ami keresi útját bennünk, általunk. Valami, ami varázsol, és varázslóvá teszi mind, kit egyszer megérint.

 – Kürti Nóri

By |2018-01-17T17:50:51+00:002016. 10. 10. |Categories: Kultúra|2 hozzászólás

2 hozzászólás

  1. Lili %2$ - Válasz

    Köszönöm az írást, gyönyörű… könnyes szemmel olvastam végig :)

  2. Kürti Nóri %2$ - Válasz

    @Lili: Írsz arról, hogy mitől könnyezted meg az írást? Mesélsz róla?

Hagyj üzenetet

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Támogasd az Egyesületet

Ha tetszik a munkánk, kérünk, hogy támogass minket egy csésze kávé vagy csokor virág árával!

Csésze kávé

450 Ft

Csokor virág

2500 Ft