child-1044177_1920A sűrű nyár után elindultunk az új tanévbe. Az első napok forgataga megint adott annyi beszélgetnivalót, hogy az oly kedvelt fürdős beszélgetésekre is sor került. Tegnap épp csak oly módon, hogy én ültem a habbal teli kádban, Boldi meg a lábát lógatta a széléről. Meséli az iskolai élményeket, közben citromos fagylaltot kanalazunk mikor kinyújtottam egyik kezem a polc felé.

– Anyuci, kezes a hab! – kiáltott fel. Mivel nyakig ültem a habos vízben, igen mindenhol hab volt rajtam és éppen folyt le a karomról, amit a gyerek észrevett. De azt is észrevettük, hogy fordítva mondta ki. Összenéztünk és cinkos tekintetünkből tudtam, hogy ezt most folytatni kell.

Így lett kanalas a fagylalt, meg törölközős a víz, meg nadrágos a kosz, meg cipős a sár, hajas kóc…. és még sorolhatnám. Egy idő után kérte, hagyjuk abba, mert úgy kacag, hogy nem bírja tovább. Ezeket a pillanatokért imádok szülőnek lenni, mutatja, hogy vidáman jó élni!