Augusztus 25-én egy egész délutánt tölthettünk Ronald McDonald Házban, röviden csak Roni házban. Andi, a ház menedzsere már egy hónappal az esemény előtt felkeresett Bennünket, hogy meghívjon minket az általuk szervezett családi napra.

A meghívást örömmel fogadtuk és ötleteltünk, hogy mit tudunk vinni ajándékba a gyerekeknek és szüleiknek.

Végül arra jutottunk, hogy egy zenés- kreatív programmal és az ebből fakadó újszerű tapasztalással lepjük meg őket.

Eljött a várva várt délután, izgalommal készültünk a gyerekekkel való találkozásra. Egy gitárt, játékos dalokat, színes ceruzákat és lapokat vittünk magunkkal, majd odaérve egyeztettünk a program menetéről.

A családi napot alapvetően a spontaneitás lengte körül: a lehetőségeket összegyűjtve vártuk az alkalmas pillanatokat, miközben a szülők, hozzátartozók, gyógyult felnőttek és gyerekek krumplit pucoltak, készítették elő a bográcsot a finom vacsorához.

14054013_1445397738818848_4157341817024034643_n

Az első szervezett program során a gyerkőcök Csukás István meséket hallgattak, közülük többen is ismerték a szerzőt és azokat a meséket is, amiket felolvastak. 3 mese hangzott el, a figyelmük változó intenzitású volt, mégis, ahogy néztem őket az körvonalazódott bennem, hogy hiába a sok technikai vívmány, ezek a mesék még mindig képesek elbűvölni a gyerkőcöket.

14102292_1445398182152137_1821109739878094678_n

Talán egy dolog érdekelte őket jobban a mesénél; a többi gyerek. Huncut összenézéseknek és csipkelődéseknek lehettünk szemtanúi.

14045690_1445399522152003_7020990001457754504_n

A meseolvasás után adtunk a gyerkőcöknek egy kis időt enni- inni, rosszalkodni :) , majd az asztalok, a székek és kellékek előkészítésével jeleztük, hogy hamarosan újabb programra készülhetnek. Legnagyobb meglepetésemre ők anélkül, hogy külön szóltunk volna kijöttek hozzánk, leültek az asztalhoz és kezükbe vették a zsírkrétát, egy-egy lapot, majd kérdőn néztek rám, mi lesz itt a feladat?

14063904_1445399525485336_2289545687379769049_n

Elmondtuk nekik, hogy először dalokat fognak hallani, amelyek különböző, mesebeli dolgokról szólnak, ők pedig kiválaszthatják, hogy mi az, ami szeretnének a hallottakból lerajzolni. Ez volt az első feladat. Egy-egy dalt addig énekeltünk, ameddig be nem fejezték a rajzot. A lapokra színes, díszes sütemények, szivárványmeghajtású autó, gyönyörű tábortűz, muffin, angyalka és csupa-csupa kreatív dolog került.

14054123_1445399582151997_4180386297349510727_n

A rajzok elkészültével további dalokat tanultunk, együtt énekeltünk, tapsoltunk, amíg a szégyenlősebbek folytathatták a rajzolást. Egy idő után annyira belemelegedtek az éneklésbe, hogy egy-egy dalt egymás után többször is elénekeltünk együtt. Az éneklés, a zene szeretete természetes. Felfigyeltem arra, hogy egyikük különösen élvezte a közös éneklést; egy-egy dalt követően ő volt az első, aki azonnal elkiáltotta magát: “Még egyszer!”. Utólag tudtam meg, hogy ő halláskárosult.

A rajzolás és éneklés után, aki szerette volna kipróbálhatta milyen is gitározni, fényképezkedtek a náluk majdnem kétszer nagyobb hangszerrel. Lelkesedésük nem ismert határokat. Ezután bevezettek minket a játékaik birodalmába; legózhattunk, kirakózhattunk és csocsózhattunk velünk. A játékot követően eljött a búcsú ideje. Egyszerre legalább 5 gyerek karjaiban találtam magam és viszont. Öleltek, puszit adtak. Az ölelés, a szeretet természetes. Kár, hogy “felnőtt” korunkra hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni.

Röviden ennyit a történtekről; arról, hogy mi mindent csináltunk mi ott együtt. Az igazság azonban az, hogy nem csak ennyi történt…

A képek magukért beszélnek. (A képekért köszönet a Ronald McDonald Gyermeksegély Alapítványnak és Andinak :) )

Bár abban a hitben mentünk oda, hogy adni szeretnénk a gyerkőcöknek és az ott lévő szülőknek, hozzátartozóknak, távozásunk után arra a felismerésre jutottam, hogy az élet nem ilyen egysíkú, ahogy azt hajlamos vagyok elképzelni. Nem pusztán arról van szó, hogy olykor adunk, máskor meg kapunk.

Tapasztalások vannak, amelyek mindenki számára – aki abban a tapasztalásban valamilyen módon jelen van – tartogatnak meglepetéseket. :)

Ezekről bővebben a Gyerekektől tanultam című rövid sorozatban olvashattok majd.

By |2018-01-17T17:50:52+00:00szeptember 10th, 2016|Egyéb|