market-1078047_1280

Mondom én, hogy a piacon mindig történik velem valami, amit érdemesnek tartok leírni… Újra hétvége, újra Szeged és akkor természetesen újra piac.

A legutóbbi vásárláskor a büdzsémet hamar elkoptattam, egy kétszáz forintos fémpénz lapult már csak a zsebemben. Barackot még mindenképpen akartam venni. Ezzel a két tényezővel álltam oda egy árus hölgy elé.
Miután megkérdeztem a különálló ládákban viruló barackok árát, gyorsan kiderült, hogy a kétszáz forint nem lesz elég egy kilós mennyiségre. Ezért így kértem tőle:
– Kétszázért szeretnék vinni.
– Majd holnap! – dobta a választ válla fölött miközben elfordult tőlem. Láthatóan vérig sértődött.
Kérdőjelek rajzolódtak rám, úgy ahogy a nyári melegben az izzadság ül ki az ember arcára. Nem értettem a helyzetet, de nem is akartam annyiban hagyni. Éreztem, hogy valami itt nem stimmel.
– Akkor most nem tetszik nekem eladni barackot? – kérdeztem meglepetten, a kétszáz forintosommal a kezemben. Szívem a torkomban dobogott. Akárhogy is vesszük, ez bizony konfliktus volt, aminek hatása erősen kimozdított a nyugalmi állapotomból.
A kofa rám nézett és a homlokára csapott.
– Ja! Hogy maga kétszáz forintnyi összegben kér a gyümölcsből? – kérdezte utóbb, mint hogy dühbe gurult, pontosítva ezzel a vásárlási igényt.
– Igen – helyeseltem mosolyogva, hogy talán mégis kapok az áruból. Mire tetszett gondolni? – tettem fel neki a kérdést, mert bennem volt, hogy ha már így jártunk egymással, tisztuljon ki a kép.
– Úgy vettem, hogy ilyen nagyot próbál alkudni – válaszolt immár barátságos hangon.
– És így, hogy már értjük egymást ugye nem maradt Önben tüske? – firtattam tovább.
– Bennem ugyan nem, mert én kiadom magamból. – szögezte le álláspontját.
– Igen ám – gondoltam ennyi még belefér rövidke tere-ferénkbe – de olyan dologért tetszett megharagudni, ami valójában egy félreértés volt. Akkor ez most hogy van?
– Tudja Kedves – szólított – sok az arcátlan vásárló. És, hát igencsak felhúztam magam. Ne haragudjon, a maga kérésére nem jogosan mordultam.
A barackom súlya végül több is lett, mint ami kétszáz forintért jár, a hölgy mégis odaadta nekem.

A barackot egy egyéves kisfiúnak vittem, aki első lépéseit teszi ebben a zűrzavaros nagyvilágban. Lám, az élet apró színterein a zűrzavar mégiscsak simítható. Pusztán annyival, hogy az emberek megpróbálják és akarják is érteni egymást.